A hollandok 63 százaléka ment el szavazni az alkotmányszerződés ratifikációjáról, s 62 százalékuk mondott nemet az érdemben már aligha változó előzetes eredmények szerint. A vasárnapi franciaországi szavazás kimenetelénél is súlyosabb vereség kétségbeesett közös nyilatkozatra késztette a három legnagyobb uniós intézmény vezetőjét (a tagállamokat képviselő tanács élén álló Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfőt, Josep Borrell európai parlamenti elnököt és José Manuel Durao Barroso bizottsági főnököt). Ebben leszögezik: az európai intézmények továbbra is zavartalanul működnek.

A hivatalos álláspont továbbra is úgy tesz, mintha a leendő alkotmányos szerződés lenne csak a tét. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az EU-tanács soros elnökének szerda esti közös nyilatkozata is az alkotmány fontosságára helyezte a hangsúlyt, miközben a bizottság szóvivője csütörtökön azzal érvelt, hogy már tíz ország ratifikált, nem legitim tehát két ország alapján vészharangot kongatni.

Akadnak azonban más vélemények is. Sokan emlékeztetnek, hogy az említett tíz országból kilenc a parlamentjében fogadtatta el a dokumentumot, míg ahol népszavaztak, ott három országból kettőben vesztett az ügy. Erről jegyezte meg a bizottság egyik magas rangú tisztviselője egy magánbeszélgetésen, hogy az alapító országokban születő nemleges eredmények után félő, egyre kevesebb ember látja majd értelmét, hogy az igen mellett erősködjön. Az újabb népszavazások és újabb elutasítások hulláma viszont olyan összképpé állhat össze, mintha az európai polgárok "fellázadtak volna az EU ellen".

Mindez sokak szerint felveti a ratifikációs folyamat felfüggesztésének célszerűségét. Egy kis szünetet kéne tartani - jegyezte meg egy vezető diplomata, úgy vélve, hogy az erről szóló döntésre a július 16-17-i csúcstalálkozó szolgálhat alkalmul. Ezt nem zárta ki a három EU-intézményi elnök szerdai közös nyilatkozata sem, amely elismeri az elutasítások nyomán támadt megosztottságot a tagok között. Mindez a soros elnökséget arra készteti, hogy a csúcstalálkozót "kollektív és elmélyült elemzésre" használják.

A kialakult helyzetet tehát mind szélesebb körben úgy értelmezik, mint amely az EU egészének legitimitásáról érlelődő válságként is felfogható. Többek szemében felvetette ugyanakkor annak lehetőségét, hogy mindez esetleg növelheti a hajlandóságot a megállapodásra a pénzügyi perspektíváról. Luxemburgi diplomaták visszatérően célozgatnak arra, hogy most aztán nem engedheti meg magának az unió, hogy tovább gyarapítsa a válságok számát.

Itt is akad azonban disszonáns hang. Aligha tekinthető kompromisszumkeresésre utaló jelnek, ahogy Jan Peter Balkenende holland kormányfő egyebek között azzal kommentálta a negatív eredményt, hogy mindez arra utal: határozottabb kiállásra van szükség a költségvetési vitákban. Az egyik bizottsági illetékes pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen eléggé megterheli majd a csúcs munkáját az alkotmány vitája ahhoz, hogy még egy fajsúlyos téma is elférjen az asztalon. Egy csúcsnak egy válság éppen elég - jegyezte meg erről egy tanácsi tisztviselő, aki szerint a történtek éppen a költségvetési megállapodás júniusi sikere ellen dolgoznak. Ebben az esetben pedig a júliusban induló brit elnökségre marad a feladat.