Fellengzős G8-csúcs várható
Az Afrika megsegítését célzó hétvégi monstre koncertsorozat után a hét elején a légkörvédelem kérdései kerültek a brit, amerikai, francia, német, olasz, kanadai, japán és orosz állam- és kormányfők G8-as csúcstalálkozójáról megjelent előzetes találgatások előterébe. A törésvonal ebben a kérdésben Franciaország és az USA álláspontja között húzódott. A záróokmány-tervezet előzetes szövegezésére kiküldött kormányszakértők - a "serpák" - hétvégi tanácskozásán Párizs küldötte olyan álláspontot képviselt, hogy a klimatikus változások veszélyére való utalásnál kevesebb kormánya számára nem elfogadható.
A kiállás nyomán - a Financial Times értesülései szerint - a kommüniké tervezetébe valamilyen éghajlatvédelmi akcióterv is bekerült, mindazonáltal olyan, tompított indíték alapján, hogy az emberi tevékenységnek a légkört károsító hatásáról "konszenzus van tudományos körökben", amelyre válaszolni kell. Washington ennél messzebb nem hajlandó menni, George W. Bush elnök a brit ITV-nek adott nyilatkozatában egyenesen kizárta, hogy Amerika csatlakozzon a kiotói egyezményhez. Mint mondta, az üvegházgázok kibocsátásának korlátozását célzó, konkrét irányszámok elfogadása megrendítené az amerikai gazdaságot, ezért az általa vezetett kormányzat "új technológiák" alkalmazásában látja a legjobb lehetőséget a légkör káros terhelésének viszszaszorítására. A remélt megoldások sorában Bush utalt a légkört terhelő szénvegyületek kicsapatására és föld alatti elhelyezésére, a hidrogénhajtású járművek elterjesztésére és a "nulla kibocsátású" erőművekre, ez utóbbiakról azonban nem közölte, hogy az atomenergiáról lenne-e szó.
Afrika megsegítése ügyében várhatóan jóval szerényebb nézeteltérések terhelik majd a G8 csoport tanácskozását. Az EU15-ök jelezték, hogy a fejlődőknek nyújtott segélyeik 2015-ig elérik a nemzeti jövedelem 0,7 százalékát. Egyetértés van abban is, hogy a Világbank és az IMF engedje el a preferenciálisan kezelt 18 afrikai állam adósságának egészét. Az Egyesült Államok kész arra, hogy 2010-ig megduplázza az Afrikának nyújtott segélyeit. Külön vállalásokat tesz Franciaország, Nagy-Britannia, Német- és Olaszország. A nem kormányzati szervezetek azonban részint olyan aggályokat hangoztatnak, hogy a legtöbb esetben a már most is folyósított segélyek átcímkézéséről lesz majd szó.
A globális agrárkereskedelem ügyében ugyanakkor folytatódik a transzatlanti egymásra mutogatás. Washington kijelenti, hogy kész a harmadik világ agrárszektorát megnyomorító mezőgazdasági szubvenciók felszámolására, ha ezt előtte az EU is megteszi. Ez nem különösebben kockázatos fogadkozás az USA részéről, mert nyilvánvaló, hogy az Európai Unió ezt nem fogja egy lépésben megtenni.
