Napi rutinná válhat az őssejttel való kezelés

Néhány éve még szenzációszámba ment az őssejtekkel való gyógyítás, de közeleg az idő, hogy a napi orvosi gyakorlat részévé váljon. Magyarországon sem újdonság már ezek beültetése. Az őssejtek gyors hódítását segítette, hogy miközben látványos ütemben bővülnek a gyógyító célú használatukkal kapcsolatos ismeretek, jócskán csökkent a velük szembeni idegenkedés is. Csökkent, de nem szűnt meg, ugyanis az embrionális sejtekkel való gyógyítás számos egészségügyi kockázatot rejt, és komoly etikai aggályokat is felvet.

Ezek a sejtek az élő szervezet kiinduló állapotú sejtjei, amelyek még nem specializálódtak semmilyen feladatra. Szakemberek szerint igazából csak a néhány napos embriók még egyforma, tehát differenciálatlan sejtjei nevezhetők őssejtnek (embrionális őssejtek, ESC). Az ennél idősebb szervezet még külön funkció nélküli sejtjeit célszerűbb lenne máshogy hívni, például hemopoetikus őssejtnek (HSC). Ilyenek találhatók a köldökzsinórvérben. Fontos megjegyezni, hogy az ESC felhasználásával akár a teljes egyed is előállítható több példányban, míg a HSC felhasználásával csak bizonyos sejtek, szövettípusok pótolhatók.

Az, hogy az utóbbiakból végül milyen testszövet sejtje alakul ki, a környezetében lévő szövetsejteken múlik. A szívizomba juttatott őssejtek például egészséges szívizomsejtté fejlődnek, jól pótolva az infarktusban elpusztultakat. Remény van rá, hogy bevetésükkel helyreállítható olyanok egészsége is, akik ma a gyógyíthatatlan betegségek valamelyikétől (például Parkinson-, Alzheimer-kór, rákos elváltozások, cukorbetegség stb.) szenvednek.

Az ötlet a gyógyításban új, de a szervezet öngyógyító mechanizmusának alapvető eleme. Kis mennyiségben ugyanis a szervezet minden részén vannak őssejtek. Ezek azonnal a környező szövet sejtjévé alakulnak, amint az ottani sejtek pusztulása miatt ez szükségessé válik. Fiatalabb szervezetekben ez több és jobb állapotú, azaz használhatóbb, mint az idősebbekében.

Csakhogy nincs belőlük mindig elég, vagy elég jó. És itt jön az orvostudomány. Az őssejtek pótolhatók sajátokkal is, amelyeket a szervezet más részéről, főként a csontvelőből nyernek és ültetnek át a beteg területre. Ám a csontvelőből származó saját őssejteknél jobban viselkednek az új környezetben a fiatal sejtek. A legjobb, ha a betegbe azokat az őssejteket ültetik vissza, amelyeket a saját szervezetéből - még születéskor a köldökvérből - vontak ki.

Nem véletlen, hogy a fiatal őssejtek begyűjtése, tárolása rövid időn belül orvosi gyakorlattá vált, sőt remek üzletté virágzott. Ilyen félretett köldökvére azonban egyelőre csak azoknak a néhány éves szerencséseknek van, akiknek erről a szülei időben gondoskodtak. Magyarországon is több cég foglalkozik őssejtek begyűjtésével, együtt már több ezer mintát tárolnak, részben külföldön. Készülnek a felnőttek csontvelejének tárolására is. Több száz ezer forintos szolgáltatásaik mellé kedvező fizetési konstrukciókat is kínálnak, a megoldás azonban ettől még drága marad.

Az embrionális őssejtek felhasználása számos etikai problémát vet fel. Ezek embriókból történő kinyerését sok országban tiltják. 2001 óta az USA-ban csak a már meglévő ESC sejtvonalakkal folyó kísérleteket engedélyezik. E sejtvonalak azonban elöregedőben vannak, egyre használhatatlanabbak. Az amerikai kutatók ezért inkább olyan országokba - például Nagy-Britanniába - vándorolnak, ahol engedélyezett az ESC-kutatás. (Hasonlóan megengedő a jog Ausztráliában és Izraelben is.) Hosszú vita után azonban a napokban az amerikai kongresszus megszavazta, hogy ismét lehessen humánembriót használni ESC-kutatási célra.

Ez óriási fejlődési lehetőség, de még nem áttörés. Egyrészt, mert a vita továbbra sem csitul. Sokan nehezményezik, hogy a kongreszszus rábólintásával ezentúl feláldozhatók a néhány sejt szintjén létező emberi életek a gyógyítás reményében. A szavazás előtt maga Bush elnök is úgy vélekedett, hogy az új törvény ösztönzést adhat a születendő emberi életek egyébként is zajló elpusztításához. Mások kétségbe vonják, hogy valóban olyan eredmények várhatók-e tőlük, mint amelyet az orvosok ígértek.

Gond a pénzhiány is. Tavaly a 28 milliárd dolláros szövetségi egészségügyi kutatási költségvetésből csak 24,8 millió dollár jutott a területnek. Nem véletlen, hogy egyes államok maguk lépnek: Kalifornia a következő tíz évben 3 milliárd dollárt szán ős-sejtkutatásra, a munka központjául San Franciscót jelölte ki. Rövidesen New Jersey-ben is nyílik őssejtközpont.

Van más baj is. Több országban eltérően - az USA-ban még államonként is más-más módon - szabályozzák az ezekkel történő kutatást. Így előfordulhat, hogy a kutatókat az egyik államban dicsfény övezi, a másikban bűnözőnek számítanak. Ez történhet azokkal a dél-koreai tudósokkal is, akik pedig éppen azt ígérik, hogy megoldásukkal fölöslegessé válhat az embriók elpusztítása. Ők ugyanis a sok országban üldözendő klónozással képesek tetszés szerinti őssejtet létrehozni. Felnőtt emberek szerveinek sejtmagját cserélik ki szintén emberi bőrsejtek magjával, a készítményt pedig petesejtbe oltják. A megtermékenyített petesejtben keletkező őssejtek genetikai állománya azonos a beültetett sejtével. A svéd Novartis és az amerikai Invitrogen már jelezte, hogy szívesen átvenné a koreaiak megoldását.