Államháztartási tendenciák
Ez év második negyedévében az ország 463 milliárd forint külföldi forrásbevonásra szorult, hogy fogyasztását és beruházásait finanszírozni tudja - derül ki a pénzügyiszámla-statisztikából, amelyből megtudhatjuk hogy a gazdaság egésze, illetve az egyes szektorok milyen finanszírozási pozíciót foglalnak el a jövedelem-körforgásban. Ami a számokból azonnal megállapítható: a nemzetgazdaság teljes finanszírozási igénye az utóbbi egy évben nem csökkent, hanem magas szinten stagnált. 2002 végétől a külföld negyedévről negyedévre a hazai GDP 8-10 százalékának megfelelő öszszegben nyújtott forrást a magyar gazdaság számára.
Az egyensúlyi problémák mögött az állam látványos eladósodása áll, amelynek mértéke több éve nem változik, hanem magas szinten stagnál. Az utóbbi két évben 7-8 százalék körül mozgott az államháztartás finanszírozási igénye, a második negyedéves 384 milliárd forint (a szezonálisan igazított adatok szerint) a GDP 7,3 százalékának felel meg. A pénzügyi számlák (bár teljesen más oldalról számolnak) visszaigazolják a költségvetés felülvizsgált deficitszámaiból kirajzolódó képet, amely szerint az utóbbi két évben - ellentétben az általában választások után megfigyelhető korrekcióval - nem csökkent érdemben a hiány.
A pénzügyi számlákban az államháztartás egyenlegét (hiányát) tehát a pénzügyi eszközök és kötelezettségek tranzakciói eredményezik, és nem az államháztartási bevételek és kiadások különbségéből adódik. A hiány alakulásának okait ezért kevéssé lehet magyarázni ebből a statisztikából, hiszen az - a kamatozó pénzügyi eszközökhöz kötődő kamatjövedelmek kivételével - a nem pénzügyi számlák oldaláról tehető meg. A hiány (nettó finanszírozási igény) a pénzügyi számlák felől nézve döntően adottság, csak annak finanszírozása mutatható be, milyen pénzügyi eszközök értékesítésével, illetve milyen kötelezettségek (adósság) vállalásával valósult meg a hiány fedezése - írják az MNB szakértői a Magyarország pénzügyi számlái 2005 című kiadványukban az államháztartás elszámolási sajátosságait ismertetve.
A hiány finanszírozása pénzügyi eszközök csökkentésével (részesedésértékesítéssel, betétkivétellel, nyújtott hitelek visszatérülésével) vagy kötelezettségek növelésével (adósság vagy egyéb kötelezettség vállalásával) történhet. Hosszabb távon adósság felvételével (hitelfelvétellel, értékpapír-kibocsátással) fedezhető a hiány, hiszen az egyéb kötelezettségek csupán időbeli korrekciót jelentő átmeneti tételek, és a pénzügyi eszközök sem állnak korlátlanul rendelkezésre, hogy értékesítésükből a nettó finanszírozási igény tartósan kielégíthető legyen.
Az államháztartás 1990 és 2004 közötti statisztikai adatokat nézve a hiány finanszírozásának számos formájával találkozhatunk, és maga az egyenleg is igen változatosan alakult. A nemzeti számla típusú hiány - azaz a nettó finanszírozási igény - 1994-ben, 1998-ban, illetve 2002-ben volt a legnagyobb, a közbeeső első két évben rendre csökkent, majd két évig növekedett. 2004-re vonatkozóan 1389 milliárd forint hiány finanszírozásáról számol be a jegybanki statisztika, amely tartalmazza az MNB 67 milliárd forintos veszteségét is. 2005 első fél évében ez a hiánymutató 935 milliárd forint volt.
A pénzügyi számlákból 1989 végétől kísérhetjük nyomon az államháztartás (kormányzati szektor) névértékes bruttó konszolidált adósságának alakulását.
Az összes adósság 1989 végén 1264 milliárd forintot tett ki, ami akkor a GDP 73 százalékát jelentette. Ez az arány 1993-1994 fordulóján 90 százalék fölé emelkedett, majd 2001-ig fokozatosan, 53,5 százalékig mérséklődött. Az adósságráta gyorsabb ütemű csökkenését 1996-ban és 2000-ben a kedvező hiánymutató (azaz az alacsony nettó finanszírozási igény), a közbülső években pedig az aktív eszköz oldali finanszírozás (privatizáció) segítette. 2002-től azonban a magas államháztartási hiány megfordította az adósságcsökkenés kedvező tendenciáját. Az államháztartás bruttó konszolidált névértékes adóssága 2004 végén 12 302, fél évvel később
13 607 milliárd forintot jelentett. Ez utóbbiból a központi kormányzat államháztartáson kívüli szereplőktől származó adóssága 13 302, a helyi önkormányzatoké 305 milliárd forint volt. A kormányzati adósság 29 százaléka külföldi pénznemben áll fent.
Az adósság hitelezők és fajta szerinti megoszlása igen kedvező változásokon ment át az elmúlt években. 1990 végén az adósság alig 3 százalékát képviselő (39 milliárd forintnyi), döntően zárt körben kibocsátott állampapíron néhány bank és az MNB osztozott. 2003 végén az államadósság több mint 85 százaléka értékpapírokban állt fent, a fokozatosan visszaszoruló hiteladósságnak pedig csak egyharmadát tette ki a jegybank által régebben nyújtott hitelek maradéka.
Összességében a jegybank az államháztartás adósságának 94 százalékát tartotta az időszak elején, ez az arány mára 5,5 százalékra esett vissza. A kormányzati szektor közvetlen külföldi adósságának GDP-arányos növekedése 1999-től figyelhető meg, amikor először bocsátott ki devizakötvényeket külföldön az állam. Az elmúlt hat évben a külföldi hitelezőkkel szemben fennálló tartozás a teljes kormányzati adósság 10 százalékáról 43 százalékra emelkedett, a teljes adósságnövekedés háromnegyede külföldiektől származott.
