Életpályamodellt sürgetnek az ápolónők
Életpályamodell kidolgozását javasolja a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) az ápolónők, asszisztensek pályán maradása érdekében – mondta lapunknak Balogh Zoltán elnök. Ez egyebek között tartalmazná a pályakezdők segítését, szükség szerint – más ágazatokhoz hasonlóan – szolgálati lakás biztosítását, a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét és egy ágazati egészségpénztár létrehozását. Erről is szó lesz az Országgyűlés egészségügyi bizottságának mai ülésén, ahol az ágazat humánerőforrásának helyzetéről tárgyalnak a honatyák.
Folyamatos emelkedés tapasztalható ugyan a betöltött egészségügyi szakdolgozói állásoknál, ám a hiány meghaladja a 3 százalékot: közel 3100 új dolgozóra lenne szükség. Annak ellenére, hogy sokan a magasabb jövedelmek miatt 80-100 kilométerről ingáznak a budapesti kórházakba, a fővárosban az állások 5 százaléka betöltetlen. Tetézi a gondokat, hogy emelkedik az ágazatban dolgozók átlagéletkora, napjainkra elérte a 43 évet.
A szakdolgozók 90 százaléka nő, s megfigyelték, hogy a 30. életév betöltése után látványosan csökken az ágazatban maradók száma. Szülés után az édesanyák a kórház helyett inkább a szociális otthoni gondozást választják, az otthoni ápolást, hiszen e területeken a munkaidő 8 óra. Aki 35-42 évet lehúz a kórházakban, 20-30 százalékkal több munkában töltött időt könyvelhet el más ágazatban dolgozókhoz képest. A heti munkaidő a munkáltató által elrendelt 8 és az önként vállalt 12 túlórával együtt 60 óra. A két vagy három műszakos időbeosztás, az ünnepnapokon is szükséges készenlét, az állandó stressz, a fizikai megterhelés nagyon igénybe veszi az asszonyokat; a kamara felmérése szerint körükben az országos átlagnál magasabb az egyedülállók, a gyermeküket egyedül nevelők aránya.
Nem lehet csodálkozni a pályaelhagyáson, sőt azon sem, hogy a nyelveket tudók külföldön vállalnak munkát. A Közigazgatási és Engedélyezési Hivatal adatai szerint az idén 376 szakdolgozó nyújtotta be külföldi munkavállalási igényét, a legtöbben Angliában, Ausztriában és Németországban helyezkedtek el. Ám Balogh Zoltán szerint sok a „feketemunkás”, akik családoknál vállalják a hozzátartozók gondozását. E feladatra három-négy fős csoportok állnak össze, akik felváltva, fizetési szabadságot kérve, 3-4 hónapot töltenek külföldön. Ezalatt az itthoni bérek négy-ötszörösét is megkeresik.
