Felemás a Gyurcsány-kormány adócsomagja
Az adótörvények parlamenti vitája az idén csendben, mondhatni unalmasan, szinte minden különösebb „ügy nélkül” zajlott. Nem volt koalíciós perpatvar a tervezett változások miatt, nem ugrott egymásnak a két kormányfrakció egyetlen vitás ügyben sem, képviselőik pedig „pártkatonához” hűen nem győzték dicsérni az öt év alatt ezermilliárd forintos adócsökkentést jelentő programot.
S hogy – a hagyományoktól eltérően – az idei adóvita se legyen „dögunalom”, arról a szocialista képviselők gondoskodtak azzal, hogy a végső szavazás előtt kivettek a kormány által támogatott csomagból egyetlen javaslatot, amelyről külön szavazást kértek. Ami ezután következett, nyugodtan hasonlítható a kabaréhoz: a vállalkozások gazdálkodási feltételeinek javításáért állandóan harcoló ellenzéki honatyák lényegében „elaludtak”, s ezzel csak jövőre 10-12 milliárd forintot vettek ki a cégek zsebéből. Legalább ennyit jelent ugyanis a vállalkozóknak, hogy nem támogatták azt a kormányjavaslatot, amely szerint a telefonköltség áfatartalmának jövőre újra 70 százalékát lehessen levonni a cégeknek az idei 50 százalék helyett. A kabarét csak a jelen lévő kormányzati szakértők nem díjazták, akiknek lefagyott az arcáról a mosoly, mivel az Európai Bizottság szakértőinek nekik kell megmagyarázni az Országgyűlés döntését.
A Gyurcsány-kormány második adócsomagja amúgy felemás: vannak benne pozitívumok, örömteli változások, akad néhány szigorítás is, de a legnagyobb baja az, hogy a vállalkozások versenyképességét érdemben javító lépéseket nem igazán tartalmaz – legalábbis jövőre. Ahogy több adószakértő fogalmazott már eddig: sok kis lépés, de a reformtól messze áll.
A magánszemélyek mindenesetre nem járnak rosszul a jövő évi változásokkal: szinte nem lesz olyan jövedelemkategória, ahol ne csökkenne az adóterhelés. Az persze meglehetősen furcsa volt, hogy a szociális érzékenységüket lépten-nyomon hangoztató szocialisták milyen könnyen áldásukat adták arra, hogy miközben az alsó adókulcs jövedelemhatára csupán 50 ezer forinttal növekszik jövőre, addig a felső adókulcs két százalékkal csökken. De a szocialistáknak ez sem volt elég: ragaszkodtak ahhoz, hogy a legalacsonyabb jövedelműekre – akik után éves szinten kevesebb mint 400 ezer forint vándorol a tb-kasszába – még egy új sarcot, a négy százalékra rúgó egészségügyi hozzájárulást is kivessék.
A természetbeni juttatásokra vonatkozó szabályok szigorítása évek óta kedvence a jelenlegi kormánykoalíciónak: 2004. január elsejétől volt egy nagy érvágás e tekintetben, legutóbb pedig szeptembertől „sápítoztak” a cégek, amikor az ezermilliárdos adócsökkentési csomag parlamenti bejelentésével csaknem egy időben a koalíciós képviselők lényegében „sutyiban” fogadták el azt a javaslatot, amely évközben 17 százalékos adóemelést jelentett ezen juttatások után. A mostani törvénymódosítás során bevezettek egy új kategóriát a személyi jövedelemadó-törvényben, mégpedig az adómentesen adható béren kívüli juttatások körét. Még szerencse, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban némileg felpuhult az eredeti javaslat, így egy olyan változatot fogadtak el a képviselők, amely szerint ilyen jogcímen juttatás magánszemélyenként legfeljebb évente 400 ezer forintig adható.
A társasági adó szabályaiban jövőre túl sok változás nem lesz, így aztán – a korábbi évektől eltérően – nem kell keseregni a cégeknek az esetleges költségelszámolási vagy más jellegű szigorítások miatt, legfeljebb azért sírhatnak, hogy ezúttal új adókedvezményektől sem hemzseg a törvény. S bár az iparűzési adótól még 2007 végéig nem szabadulnak meg a vállalkozások, az kedvező, hogy jövőre már teljes mértékben leírható lesz a társasági adó alapjából.
Ami egy-két éve még megvalósíthatatlannak tűnt, jövőre megvalósul: az unióban rendkívül magasnak számító 25 százalékos normál áfakulcs 20 százalékra csökken, amely a fogyasztók számára a legörömtelibb. Feltéve persze, ha ennek hatása átgyűrűzik a fogyasztói árakra. Adószakértők szerint a jövő évi adótörvények legelhibázottabb lépése éppen az áfakulcs csökkentése. Jobb lett volna, ha ehelyett a munkaadók élőmunka-terheit, így például a társadalombiztosítási járulékot csökkentették volna jövő januártól. Ez ugyanis érezhetően növelte volna a magyar vállalkozások versenyképességét, így makrogazdasági szempontból sokkal hasznosabb lett volna, mint a lakossági fogyasztás ösztönzése.
A szociális érzékenységüket hirdető szocialisták – bizonyára a felső adókulcs csökkentése miatti lelkiismeretüket nyugtatandó – a gazdagabbaknak igyekeztek „betenni” is, persze csupán látszatintézkedésekről van szó. A legtöbb gondot vélhetően nem is nekik, hanem az önkormányzatoknak okozza a nagy értékű lakásokra és üdülőkre kivetendő luxusadó. Mint ahogy az sem jelent érvágást ennek a rétegnek, hogy 2007-től az első 50 ezer forint kamat adóját is meg kell fizetniük, ellentétben azokkal, akiknek csak 250 ezer forint a kamatbevételük.
A vállalkozások számára amúgy a legnagyobb örömet a két-három év múlva kezdődő adó- és járulékcsökkentések jelentik, feltéve persze, ha ez a már elfogadott formában tényleg megvalósul. A pártok készülődő választási ígéreteit hallgatva azonban ez korántsem biztos.
