Közvélemény-kutatás az MNB-ről
A Magyar Nemzeti Bank felkérésére a Szonda Ipsos 2005 októberében személyes megkérdezésen alapuló ezerfős, reprezentatív közvélemény-kutatást végzett az MNB lakossági megítéléséről, tevékenységi körének ismertségéről és az euró bevezetésével kapcsolatos várakozásokról. A kutatás számos ponton megismételte a tavalyi és tavalyelőtti év hasonló időszakában, ugyanezzel a módszerrel végzett felmérés kérdéseit, az eredményeket az idén is fókuszcsoportos beszélgetés árnyalta.
Jegybanki hitelesség: megerősített bizalom. Az idei kutatás megerősítette a korábban mért eredményeket: míg 2003-ban csak a lakosság 29 százaléka mondta, hogy megbízik az MNB döntéseiben, 2004-ben ez az arány 65 százalékra emelkedett, 2005-ben pedig kétharmada vélekedett így. Az állami intézmények iránti bizalmi rangsorban az MNB-t az idén is csak az Alkotmánybíróság előzte meg (76 százalék), az MNB-nél meszsze alacsonyabb például a PM támogatottsága (44 százalék).
Úgy tűnik, leginkább a pénzügyek politikától való függetlenségének biztosítása és a kereskedelmi bankok feletti felügyelet miatt tekintik az emberek fontosnak az MNB létezését, és mindkét érték jóval magasabb, mint 2004-ben. Az inflációs feladatok és az árstabilitás miatt szintén fontos az MNB az emberek 60-64 százaléka számára. Kevesen értenek egyet azzal, hogy az MNB létezése csak a pénzkibocsátás miatt fontos; a többség ezen túl is lényegesnek ítéli az MNB működését.
A fókuszcsoportos vizsgálat során a válaszadók percepciójában az MNB az irányító családfő szerepét tölti be, aki arra felügyel, hogy a többi családtag a helyes úton maradjon. A válaszadók gondolkodásában a jegybankhoz olyan értékek kapcsolódnak, mint szakmai hozzáértés, racionalitás, elkötelezettség, illetve stabilitás, nélkülözhetetlen nemzeti intézmény, amely magas státusú, de távol van az emberektől.
A kérdezettek szerint az MNB imázsának szintén nagyon lényeges eleme a megbízhatóság, amely mögött részben az húzódik meg, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökét és vezetőségének tagjait nagy tudással és pénzügyi-gazdasági tapasztalattal felvértezett szakembereknek tartják.
A jegybanki tevékenységek és makrogazdasági fogalmak ismerete. A fókuszcsoportos és a reprezentatív kutatás egyaránt azt mutatja, hogy még mindig alacsony az emberek aktív ismerete a jegybank tevékenységéről.
Az MNB és az infláció viszonya az eddigiekhez képest már egyértelműbb, szemben a tavalyi 39 százalékkal, az idén a megkérdezettek 53 százaléka tudta jól, hogy a Magyar Nemzeti Bank igyekszik az inflációt leszorítani, de nem ő határozza meg a mértékét. A kérdésre válaszolni nem tudók aránya is csökkent a 2004-es 32 százalékról 16 százalékra.
A fókuszcsoportos válaszok tovább árnyalják a fogalmak ismeretének képét: a kérdezettek szinte kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy az infláció alacsony mértéke előnyös folyamat. Az is az infláció szemantikai tartalmának kielégítő ismeretét bizonyítja, hogy a válaszadók többsége saját életére történő kihatásában értelmezte az inflációt és annak ideális mértékét, vagyis egy olyan fogalomnak kell tekintenünk, amely a szakterminusok körébe tartozóan konkrét jelentésbeli, praktikus tartalommal bír az emberek gondolkodásában.
Látogatóközpont. A válaszadókat megkérdeztük a látogatóközponttal kapcsolatos vélekedésükről és tájékozottságukról is. A látogatóközpontról már hallók körében csaknem minden tizedik járt is itt, ez országos szinten a lakosság egy százalékát jelenti. A megkérdezettek többsége szerint azért lényeges és legitim egy ilyen jellegű kezdeményezés, mert segítségével olyan pénzügyi és gazdasági folyamatok, tematikák válnak megismerhetőkké az ide ellátogatók számára, amelyek nagymértékben hatnak a mindennapokra, bonyolultságuk miatt azonban eddig a „titkok” szférájába tartoztak.
Euró. Az euró bevezetése továbbra is megosztja a társadalmat. Ma 42 százalék tartaná előnyösnek, 36 százalék hátrányosnak, ez hibahatáron belüli elutasítottságnövekedést jelent 2004-hez képest. A többszöri céldátum változtatása továbbra is elbizonytalanítja az embereket: tavaly 38 százalék ugyan 2010-re tette az eurózóna-csatlakozást, a másik nagy csoport (24 százalék) azonban 2008-at jelölte meg, és nagy volt az egyéb dátumok közötti szóródás. Bár ugyanúgy megosztottság jellemzi a várakozásokat, mint az előző két évben, az euró bevezetésével kapcsolatos hosszú távú várakozások lényegesen kedvezőbbek minden területen a rövid távú előnyökhöz, de a tavalyi hosszú távú várakozásokhoz képest is.
A fókuszcsoportos válaszok alapján az euróhoz kötődő pozitív tartalmak főképp az egységesség és a stabilitás fogalmai körül szerveződtek, a negatív tartalmak mögött többnyire a bevezetésével párhuzamosan feltételezett áremelkedésektől való félelmek húzódtak meg. A válaszadók általános viszonyulását azonban elsősorban a bizonytalanság és az információhiány hatotta át.
Az országos szinten érzékelhető negatívumok mellett a mindennapi életben felmerülő nehézségek fokozottan befolyásolták a megkérdezettek attitűdjeit az euró bevezetésével kapcsolatban: egyfelől az euró bevezetésével együtt járó globális áremelkedés, másfelől pedig a náluk lévő forint rossz árfolyamon történő átváltása. Ezen félelmek azért is nagyon erőteljesek és nehezen csökkenthetők, mert mögöttük konkrét tapasztalatok húzódnak meg: nevezetesen az euró más országokban való bevezetése körüli problémák ismerete.
Összességében azonban elmondható, hogy a résztvevők többsége a félelmek és bizonytalanságok ellenére is inkább optimistán viszonyul az euró bevezetéséhez, hosszú távon előnyökkel járó lépésnek ítéli, amely mind a társadalom, mind pedig az individuumok szintjén kedvezően alakítja majd az ország sorsát.
