Még mindig túl sokat költünk nyugdíjra

Az utóbbi tíz évben egész Európában napirendre került a nyugdíjrendszerek reformja, ahogy a lakosság elöregedése hosszabb távon mindinkább megnehezíti a nyugellátások finanszírozását. Az EU-nak mind a nyolc új közép-európai tagja megvalósított reformokat, de a demográfiai trend továbbiakat követel - írja a Világbank tanulmány nyomán a Népszabadság.

A kitolódó várható életkor és az alacsonyabb születési ráták miatt az egész kontinensen egyre sürgetőbb kihívás a nyugdíjrendszerek tartós finanszírozásának megoldása, részben a hosszú távú és kiszámítható változások, részben a költségvetések mai feszültségei miatt. A Világbank friss tanulmánya az Európai Unióhoz tavaly májusban csatlakozott nyolc közép-európai országot - Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot, Szlovákiát, Szlovéniát és a balti államokat - vizsgálja, ám Ciprust és Máltát nem.

A magyar társadalombiztosításhoz hasonló felosztó-kirovó rendszerek reformja minden vizsgált országban tartalmazta a korhatár emelését, a korai nyugdíjba vonulás nehezítését, a különböző kedvezmények körének szűkítését, valamint a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez ledolgozandó idő növelését. Lengyelország és Lettország ezenkívül áttért az egyéni számlás rendszerre, amely az állami járadékot is a befizetett járulékok mértékéhez közelíti.

A Világbank úgy látja, hogy a reformok ellenére, uniós összehasonlításban még mindig nagyok a nyugdíjkiadások az össznemzeti termékhez, a GDP-hez mérten. Az EU-8-ak körében továbbra is alacsony a tényleges, átlagos nyugdíjkorhatár. Ennek oka a korábbi munkaerő-gazdálkodásban keresendő, amikor éppen erőltették a korai visszavonulást a növekvő munkanélküliség miatt. De tetemes a kiadás, mert a jövedelemhez képest magas a nyugdíj összege. A nyugdíjbiztosítási alapok a kilencvenes évek közepe óta deficitet tartalmaznak, 1999 és 2004 között minden évben hiányt mutatott a rendszer Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában. (Népszabadság)