Mi lesz az elbocsátott közalkalmazottakkal?
Választások előtt nem túl népszerű dolog elbocsátásokkal riogatni az állami szféra alkalmazottait, még ha közgazdaságilag indokolt is lenne a jelenlegi állapot megváltoztatása. Az üzleti élet által régóta hangoztatott kérés most, úgy tűnik, mégis megértő fülekre talált. Matolcsy György a Fidesz nem hivatalos gazdasági programját ismertetve a Gazdaságkutató Intézet konferenciáján konkrét számokkal állt elő: az Orbán-kormány volt gazdasági minisztere 200 ezer fővel csökkentené a közszférában foglalkoztatottak jelenleg 800 ezres létszámát, miközben 500 ezer új munkahely megteremtését segítené elő. A célok helyesek, de vajon reálisak-e?
Úgy tűnik, abban konszenzus van a mostani kormány és ellenzéke között, hogy a közszférának zsugorodnia kell, hiszen mindkét oldal látja az ebből származó tetemes megtakarítási lehetőséget, amely a költségvetés jelenleg siralmas helyzetén – az elbocsátásokkal járó egyszeri tételek után - kiadási oldalról javíthatna, másrészt nyilvánvalóan bőven vannak még racionalizálási tartalékok. Innen nézvést tehát van esély arra, hogy a 2006-ban – bárki is kerül hatalomra – változást indít el e téren (bár a mostani kormánykoalíció egészen a legutóbbi időkig nem jeleskedett abban, hogy ilyen értelmű szózatait valóra váltsa, sőt…).
Bár politikailag igen kényes és nehéz feladat lesz a tervezett elbocsátások végrehajtása, legalább ilyen fontos kérdés, hogy mi lesz az állás nélkül maradókkal. Azt látjuk, hogy a magánszféra felszívó képessége - legalábbis rövidtávon – korlátozott. A jelenlegi kormánynak ugyan sikerült némi javulást elérnie a foglalkoztatás növelése terén, de a ciklus elején beígért 400 ezer új munkahely illúzió maradt, nem beszélve a munkahelyek nettó számának gyarapodásáról, hiszen közben természetes módon meg is szűntek állások. A Matolcsy által beígért 500 ezer új munkahely tehát még akkor is soknak tűnik, ha a tervezett radikális adócsökkentésből származó kifehérítő hatást figyelembe vesszük. Ne feledjük, a Hankook által beígért 1500-1700 munkahely sajtóhírek szerint 12 milliárdjába került a költségvetésnek, persze erre még rájön a beruházás tovagyűrűződéséből származó további munkahelyteremtő hatás. Ráadásul az „utcára kerülő” emberek képzettségi struktúrája nem féltétlenül egyezik majd a munkaerő-piaci kereslettel.
A leépítések konkrét tervei mellett tehát kíváncsian várjuk az elbocsátottak sorsát befolyásoló javaslatokat is, mert e nélkül bizony nosztalgiával tekinthetünk majd vissza még a jelenlegi, egyre növekvő munkanélküliségi adatokra is. Mert ne áltassuk magunkat: ha az amúgy kívánatos tervek megvalósulnak, nálunk is valóssággá válhat a szlovákoknál vagy lengyeleknél kimutatott kétszámjegyű munanélküliség.
