Muszáj emelni a nyugdíjkorhatárokat
José Luis Zapatero kormánya nemrég terjesztette a szociális partnerek elé azt a tervét, amely szerint anyagi eszközökkel ösztönöznék a munkában maradásra a nyugdíjkorhatárt elérő dolgozókat. A korhatárt még az előző kabinet idején, 2002-ben 63-ról 65 évre emelték, ám a legtöbben ennél hamarabb visszavonulnak. Aki esetleg 65 éves kora után is állásában maradna, és legalább 35 év munkaviszonyt összegyűjtött, azt alacsonyabb nyugdíjjal büntetik. A most előterjesztett reform lényege, hogy éppen az idő előtti nyugdíjba vonulás csökkentené az időskori ellátás összegét, ezzel szemben aki 65 éves kora után is hajlandó dolgozni, az magasabb nyugdíjra számíthatna. Egyúttal 60-ról 61 évre emelkedne a korengedményes nyugdíjazás alsó határa – írja a Le Figaro.
Madrid ugyan nem tervezi a hivatalos nyugdíjkorhatár emelését, ám más nyugat-európai országokban ez is napirenden van. A most elkészült német koalíciós kormányprogram szerint 2012– 2035 között évente egy hónappal, összesen 65-ről 67 évre emelik a korhatárt; a nyugdíjjárulék mértéke már 2007-től nőni fog, ugyanakkor a nyugdíjak összegét a következő négy évre befagyasztják (VG, 2005. november 14., 4. oldal).
A brit kormány nyugdíjreform-bizottsága hamarosan előterjesztendő javaslata a Financial Times értesülései szerint szintén ebbe az irányba mutatnak. A Lord Turner vezette testület úgy véli, hosszabb távon 65-ről 67 évre kellene emelni azt az életkort, ami után a nyugdíjba vonulók a teljes összegű állami ellátásra jogosulttá válnak. Igaz, ezzel egy időben a nyugdíjak összege is emelkedne. Ma 80 font a heti minimális nyugdíj, ám a Turner-bizottság azt szeretné, ha a jövőben 100 fönt körül alakulna ez az összeg. A korhatáremelést több lépcsőben valósítanák meg: 2020-ban a férfiakhoz hasonlóan a nők számára is 65 évre nőne, majd mindkét nem számára egységes emelés valósulna meg.
