Vége a kamatmérséklés korának
Jövőre mindössze 1,1 százalékos lesz az infláció, áll a jegybank tegnap közzétett jelentésében. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb prognózisa fél százalékponttal kisebb, mint a három hónappal ezelőtti előrejelzés, amit alapvetően az magyaráz, hogy a hatósági áras termékek drágulása és néhány indirekt adóváltozás elmaradt a korábbi feltételezésektől.
Összességében azonban a jegybank nem írta újra az inflációs pályával kapcsolatos álláspontját: az áfakulcscsökkentés miatt jövőre beszakadó infláció 2007-ben 3 százalékos szintre emelkedik – mondta Ferenczi Barnabás, a közgazdasági főosztály vezetője, aki a nagyfokú bizonytalanságra is felhívta a figyelmet. Eddig a legtöbb tényező az alacsony infláció irányában mutatott, előretekintve azonban vegyessé válik a kép: a globális dezinflációs tendencia fordulóban van, a magas olajárak átgyűrűző hatásai a következő két évben 0,6-0,6 százalékpontos többletet jelentenek az árindexben, a belső konjunktúra élénkül, a piaci verseny jótékony hatása enyhül.
Mindezeket is figyelembe véve a monetáris tanács a piaci várakozásoknak megfelelően változatlanul hagyta a hatszázalékos irányadó kamatlábat. Ez egymás után a második alkalom, amikor a jegybank nem mérsékli a kéthetes betét hozamát, erre utoljára majdnem két éve volt példa. A döntés egyhangú volt, a tanács más javaslatot nem is vett fontolóra – mondta Auth Henrik. Az MNB alelnöke a globális pénzpiaci környezet változása (a „kockázatéhség” csökkenése) mellett komoly kockázati tényezőnek nevezte, hogy a konvergenciafolyamat bizonytalan, és nem tudni, mikor lesz fiskális konszolidáció. Mindez az inflációval kapcsolatos előrelátást is nehezíti. Auth felhívta a figyelmet arra is, hogy a csökkenő infláció dacára a változatlanul hagyott kamatszint nem jelent magasabb reálkamatot a vállalatok számára, hiszen a szektort az áfacsökkentés hatása nem érinti.
Az inflációs jelentés megle-hetősen borús képet fest az államháztartási folyamatokról. Amennyiben a választások után szokás szerint elszámolnák a kvázi fiskális kiadásokat is a költségvetésben (többek között a MÁV és BKV felhalmozott adósságát), akkor a GDP-arányos hiány akár tíz százalék is lehet. Ez egyébként azt jelentené, hogy a 2002-ben hatalmas méretűre duzzadt deficit négy év alatt nemhogy csökkent volna, de kismértékben még emelkedett is.
