Decemberi infláció: 3,3 százalék
Decemberben 3,3 százalékos volt az infláció, ez nagyjából megegyezik a piaci várakozásokkal, és pont ugyanakkora, mint novemberben. A változatlanság mögött két eltérő irányú folyamat is meghúzódik. Az élelmiszerek körében (azon belül is kizárólag a friss zöldségek és a burgonya esetében) szokatlanul nagy volt a drágulás havi mértéke, ám ezt ellensúlyozta, hogy a tartós fogyasztási cikkeknél igen masszív dezinflációt figyelt meg a KSH. Utóbbi jelenség már hosszabb ideje megfigyelhető, de a decemberi számok a trend erősödését mutatják. Ebben minden bizonnyal közrejátszott, hogy több helyen az előre hozott áfacsökkentéssel reklámozták a termékeket, így tavaly decemberben már 4 százalékkal volt alacsonyabb a termékkör átlagos árszínvonala, mint egy évvel korábban. Nagy kérdés, hogy januárban, az áfacsökkentés tényleges időpontjában újra esnek-e ezen termékek árai, vagy a kampány több esetben csupán előre hozta az áresést.
A kedvező kilátásokat jelzi, hogy a maginfláció újabb történelmi mélypontra süllyedt. Az 1,2 százalékon álló mutató gyakorlatilag árstabilitást jelent, a fogyasztói árindexet elsősorban a zöldségfélék, a gyógyszer- és az üzemanyagárak tartják 3 százalék felett. Az árfolyamatok a legtöbb területen szemlátomást erős kontroll alatt vannak, ebben közrejátszik, hogy számos piacon éleződő versenyt hozott az európai uniós csatlakozás. Jót tett az inflációs várakozásoknak az is, hogy a komoly egyensúlyi problémák ellenére az árfolyamot sikerült a monetáris politikának stabilan tartani – ehhez hozzájárult a nemzetközi tőkepiacokon tapasztalható kockázatéhség.
A kilátásokat illetően az első számú kérdés, hogy az áfakulcs 25-ről 20 százalékra csökkentése mennyire gyűrűzik át az árakba, illetve mekkora részét nyelik le a termelők, kereskedők. Az árakat ilyen széles körben érintő adóintézkedésre eddig még nem került sor Magyarországon (legalábbis ami árcsökkentést tesz lehetővé), így a tapasztalatokra nehéz építeni. (A kisebb intézkedések általában nem gyűrűztek be az árakba, viszont az azóta megváltozott nemzetközi környezetben a szlovák példa akár optimizmusra is okot adhat.) A jegybank és a piaci elemzők egyaránt jóval 2 százalék alatti inflációt várnak. Mivel az áfahatás csak egy évig jelentkezik az inflációban, a monetáris politika feltehetően nem reagál majd további kamatcsökkentésekkel az árindex év eleji zuhanására, és a tavaly teljesült 4±1 százalékos céljának teljesülése után passzívan szemléli majd, hogy az idén alullövi 3,5±1 százalékos célját. A kamatdöntésekre feltehetően elsősorban az egyensúlyi folyamatokra adott piaci reakciók, árfolyamváltozások hatnak majd.
Tavaly az év egészében átlagosan 3,6 százalékkal volt magasabb a fogyasztóiár-színvonal, mint egy évvel korábban, ez a rendszerváltozás utáni legalacsonyabb árdinamikát jelenti. A mutató egész évben stabil volt: év elején eltűnt a 2004-es áfaemelés hatása az indexből, majd az első három negyedévre jellemző 3,5–4 százalék közötti sávból a 3–3,5 százalék közé süllyedt.
Az élelmiszerek, ruházkodási cikkek, valamint a már korábban említett tartós fogyasztási cikkek körében gyakorlatilag árstabilitás vagy defláció volt. Emellett a hatósági áras termékek jóval nagyobb mértékben drágultak tavaly, mint a piaci ármeghatározódásúak. Utóbbi termékkörrel a lépést csupán a piaci szolgáltatások tartották, ezzel is igazolva azt a közgazdasági megfigyelést, amely szerint a felzárkózó országokban a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő javak ára gyorsabban emelkedik. (MI)
Londoni feltörekvő piaci elemzők egyetértettek: a drágulási ütem meredek csökkenése várható. Többek szerint van mozgástér egy további idei kamatcsökkentésre, amelynek időpontja a parlamenti választások időpontjától függ. Mások szerint nem várható sietség a jegybanktól, hiszen az inflációlassulást nem reálgazdasági folyamatok, hanem adóintézkedések vezérlik. (FigyelőNet, MTI-Eco)
