Magyar tőke Horvátországban
A horvát EU-integráció támogatása, energiapolitikai kérdések és a közös labdarúgó EB terve szerepel többek között a horvát-magyar kormányülés témái között. A gazdasági kapcsolatok az utóbbi években folyamatosan élénkülnek, amit a magyar tőkeexport is jól mutat.
Magyarország jelentős befektetőnek számít Horvátországban – az 1993 óta ott megtelepedett külföldi működő tőke ország szerinti rangsorában a 4., tavaly a 2. legjelentősebb befektető volt. Sült Tibor, a Zágrábban dolgozó vezető külgazdasági szakdiplomata a Világgazdaságnak a tavalyi folyamatokat áttekintve azt is elmondta, hogy a már megtelepedett magyarországi cégek közül a nagyobbak további terjeszkedési projekteken dolgoznak – ilyen a Mol és az OTP is. A közepesek megszilárdították pozíciójukat, köztük a Dalmácia Holiday Kft. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan sok kisebb céget is alapítottak magyar érdekeltséggel, egyebek között az ingatlanágazatban, a szolgáltatásban, valamint az export növelése céljából.
Mindez nem véletlen, a meglévő akadályok és kockázatok ellenére feltétlenül megéri a magyar társaságoknak a horvátországi piacra lépniük, mert az még számos lehetőséget kínál – véli Sült Tibor. Folytatódik a privatizáció – az eddig az országban megtelepedett (tavaly a harmadik negyedév végéről rendelkezésre álló hivatalos adatok szerint) 11,2 milliárd euróra rúgó külföldi működőtőke-befektetések zöme a pénzügyi, a távközlési és az energetikai szférába, továbbá az idegenforgalomba érkezett, jó részük privatizációs tranzakciók útján. A kikötői fejlesztésekben és az ipari termelésben azonban jelentős tartalékok vannak, főként zöldmezős beruházásokban érdemes gondolkodni – véli a szakember, példaként említve a Dunapackot. Emellett a kereskedelemben is vannak lehetőségek, mert ugyan folyamatosan bővül a kiskereskedelmi egységek hálózata, de még korántsem telített a piac.
Érdemes tehát horvátországi befektetésben gondolkodni – s ezt teszik is a megerősödött magyar és a Magyarországon gyökeret vert külföldi érdekeltségű cégek. Sült Tibor azonban körültekintést és óvatosságot ajánl, miután nehézségek és kockázatok is vannak. Az ipari befektetéseket nehezíti például az ingatlan-nyilvántartás (az elmúlt időszak érezhető fejlődése ellenére) még fellelhető bizonytalanságai, az építési engedélyezéssel összefüggő bürokratizmus vagy éppen a bérek és járulékok a magyarországit mintegy 30 százalékkal meghaladó szintje. A cégbejegyzés területén jelentős ugyanakkor az előrehaladás: több városban már egyablakos módszerrel lehet a procedúrát elintézni. Feltétlenül előnyt jelent, hogy a két ország politikai kapcsolata kiváló – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma közös kormányülést tartanak Budapesten.
Ami a konkrét vállalati lépéseket illeti, 2003-ban a Mol megszerezte az INA 505 millió dollár értékű, 25 százalékos részvénypakettjét. A magyar társaság horvátországi aktivitását jelzi az is, hogy a többek között részt vesz a horvát kőolaj-finomítók korszerűsítésében, s további terjeszkedési tervei vannak: újabb részesedés szerzése az INA-ban.
Az OTP tavaly 236 millió euróért kivásárolta a 7. horvát bank, a Nova banka részvényeinek 95,6 százalékát, a bankot modernizálja, és további befektetési tervei vannak.
Sikeresen erősíti pozícióját a horvát piacon a Dalmácia Holiday Kft. is, amely 2002-ben szerezte meg a 270 hajó befogadására alkalmas Tribunji jachtkikötő 32 évre szóló koncesszióját, 2003-ban a Primoten szállodakomplexumot, a 350 jacht befogadására alkalmas Kremik kikötőt, majd a Hvar-szigeti Jelsa Hotelt és a Hotel Pločét, sok millió eurót fektetve be azok modernizálásába. A Dunapack Zágráb közelében 23 millió euró befektetésével 140 főt foglalkoztató zöldmezős hullámpapírgyártó üzemet épített, a Zalakerámia 1996-ban vette meg az Inker szaniterárugyárat, a Fornetti Pannon látványpékségei gyorsan terjeszkednek, a Duna-Dráva Cement Kft. hat horvát betonkeverőt üzemeltet. (A horvátországi cégalapítás tudnivalóiról lásd cikkünket a 8. oldalon)
