Egységes kamatdöntés, pedig...
A monetáris tanács legutóbbi ülésén a tagok csak a hatszázalékos irányadó kamatszint tartását vették fontolóra, ugyanakkor a jövőbeli kilátásokat illetően a csökkentés és az emelés egyaránt szóba került – derült ki a pénteken nyilvánosságra hozott jegyzőkönyvből. A dokumentum újfent igazolta, hogy a testületben határozott vonal húzható a galamb- és a héjaszemléletű tagok között.
Az „elméletben” a monetáris szigort, illetve az enyhítést kívánatosnak tartók közötti fő különbség, hogy míg előbbiek szerint a költségvetési helyzetből fakadó kockázatok jelentősebb mértékben nyomnak a latban, utóbbiak inkább a kedvező inflációs kilátásokkal érvelnek. A teoretikus különbségek azonban szemlátomást nem csapódnak le a kamatdöntésekben. Ennek oka, hogy a tagok abban egyetértenek: a jövőbeni kamatalakulásra a pénzügyi piacok kockázatvállalási hajlandóságának változása komoly befolyással lehet, és ezért továbbra is óvatos kamatpolitikát indokolt folytatni. Mindez arra utal, hogy a jegybank a közeljövőben is elsősorban a tőkepiaci hangulat változásának árfolyamra gyakorolt hatását tartja majd szem előtt a döntéseiben.
Új elemként merült fel monetáris tanács helyzetértékelésében egy inflációs bizonytalanság említése. A bizonytalanság forrása, hogy a külkereskedelemben versenyző termékek (főleg iparcikkek és feldolgozott élelmiszerek), valamint a piaci szolgáltatások inflációs különbözete – az úgynevezett belső reálárfolyam – decemberben tovább növekedett, elsősorban ez utóbbi termékkör tartósan magas inflációja miatt. A különbözet továbbra is igen magas, 6-7 százalékpont körüli szinten való ingadozása arra utal, hogy a belföldi inflációs folyamatokban még mindig jelentős szerepe van a külkereskedelemben versenyző termékek inflációját leszorító fokozódó importversenynek. (VG)
