Mégsem omlanak össze a nyugdíjrendszerek...
Valamelyest mérséklődni látszik a tagállamok nyugdíjrendszereinek stabilitását fenyegető veszély – hangoztatja az a jelentés, amelyet tegnap terjesztett a pénzügyminiszterek elé Joaquín Almunia. A monetáris ügyekben illetékes biztos mindazonáltal sürgette a tagállamokat, hogy ne lankadjanak az elkezdett reformok véghezvitelében.
A benyújtott jelentés megállapítja, hogy az utóbbi években végrehajtott reformok eredményeként a legtöbb tagországban 1,5–3 százalék közötti ütemre mérséklődött a nyugdíjkiadások éves növekedésének rátája. A felmérés során különösen szembeötlő haladást tapasztal a bizottság Ausztriában, Svédországban és – a korábban a fenntarthatatlannak minősített ellátási rendszere miatt sokat bírált – Olaszországban. Van azonban a tagállamoknak egy további csoportja – figyelmeztet az elemzés –, ahol a nyugdíjkiadások növekedésének üteme várhatóan még hosszabb ideig az évenkénti 6–10 százalékos sávba fog esni. Az érintett országok között említi a jelentés Luxemburgot, Spanyolországot, Portugáliát és Írországot. Az új tagállamok körében továbbra is erős nyomás nehezedik a kormányokra a nyugdíjkiadások növelése miatt, főleg Magyarországon, Szlovéniában és Cipruson. Kevésbé áll ez Lengyelországra, ahol a lakosság elöregedése nem jelentkezik olyan súllyal, mint másutt.
Almunia szerint a nyugdíjkiadások visszafogásának és a korhatár fokozatos emelésének kulcsszerepe van abban, hogy a tagországok vissza tudnak-e térni a GDP 3 százalékánál kisebb költségvetési hiányokhoz. A Financial Times kiemeli az anyagból, hogy az elöregedés hatása már 2010 tájékán jelentkezik, és 2020 és 2040 között követeli majd a legnagyobb áldozatokat. A jelentés szerint 2010 után elkezdődik a EU 25 tagállamában kimutatott 457 milliós lélekszám lassú csökkenése, amely az évszázad közepén már csak mintegy 454 milliót számlál. A 15–64 éves korosztály létszáma 16 százalékkal esik, az e felettieké pedig 77 százalékkal növekszik. (VG)
