Izland, a forró gejzírek és pénzek hazája
A drágaságra panaszkodó turisták annak az óriási boomnak isszák a levét, amely – főként az elmúlt két évben – hihetetlen gazdagságot zúdított az izlandiakra. A vásárlási láz, az extravagáns terepjárók, a luxuséttermek megjelenését leginkább egy dologra vezetik vissza: két évvel ezelőtt a kormány felszabadította a jelzáloghitelek piacát, s ennek következtében az ingatlanárak azóta közel megduplázódtak. Hirtelen mindenki ingatlanspekuláns lett, a bankok – főként külföldi forrásokból – óriási hiteleket nyújtottak, a könnyen jött, olcsó pénz hatására mindenki fogyasztani kezdett. Profitált ebből a részvénypiac és a helyi valuta is, szárnyaltak az árfolyamok, és dőlt a külföldi forró tőke is. A pénzben úszó izlandi vállalatok sorra vásároltak fel külföldi – elsősorban skandináv és brit – cégeket; mára az izlandi tőzsdén jegyzett vállalatok munkaerejének 80 százaléka külföldön dolgozik.
A spekulánsokat az sem tántorította el, hogy tavaly a folyó fizetési mérleg hiánya meghaladta a GDP 16 százalékát. Az alacsony nemzetközi kamatok miatti globális likviditásbőség – amely például a hasonló problémákkal küzdő magyar gazdaságot is megkímélte az ilyenkor törvényszerűnek tartott tőkekivonástól – elnézővé tette a befektetőket. „A pénzügyi piacok gyenge fegyelmezővé váltak” – ahogy a The Economist fogalmaz. Az izlandi jegybank azonban az erős inflációs nyomás miatt (az év végére 6 százalékot várnak a 2,5 százalékos cél helyett) kénytelen volt kamatot emelni: két év alatt 5,3-ről 11,5 százalékra nőtt a ráta, és várhatóan még nincs vége a folyamatnak.
Mindez azonban lehet, hogy már későn jött. Megváltozott ugyanis a nemzetközi kamatkörnyezet. Az amerikai, európai és japán monetáris szigorítás hatására a piacok érzékenyebbé váltak a kockázatokra, és először azoktól a kis országoktól vonják meg bizalmukat, ahol a fundamentumokkal baj van. Izland pedig rendkívül sebezhetővé vált. A korona 17 százalékot vesztett értékéből február közepe óta, a 2003 óta 400 százalékkal megugró részvényindex pedig februári csúcsa óta 15 százalékkal esett. A bajok a reálgazdaságba is átszivárognak. A Danske Bank elemzése szerint a következő két évben 5-10 százalékkal zsugorodhat a szigetország GDP-je.
Mindez több érdekes tanulsággal szolgál. Az egyik, hogy a nyitott, liberalizált kis gazdaságok különösen rákényszerülnek a felelős gazdaságpolitikára, az egyensúly fenntartására, még ha átmenetileg meg is bocsáthat nekik a piac. Nem véletlen, hogy az izlandi nehézségek kapcsán leginkább a hasonló cipőben járó Új-Zélandot és Magyarországot érték el a hullámverések. Ennek kapcsán érdemes megfigyelni Szlovénia példáját, amelyet gyakorlatilag teljesen elkerültek a feltörekvő tőkepiacok legutóbbi viharai. Bár sokan hajlamosak ezt az ottani óvatos privatizáció és dereguláció következményeként betudni, a siker titka azonban inkább abban keresendő, hogy délnyugati szomszédunknál rendkívül profi, következetes és szigorú költségvetési, monetáris és bérpolitika folyik, amely tartósan kiváló egyensúlyi mutatókat és 2007-es euróátvételt eredményez.
Van ezenkívül egy tágabb és talán még fontosabb párhuzam is: Izlandon ugyanis kicsiben az játszódik most le, ami egyszer akár a világ vezető gazdasági hatalmával, az Egyesült Államokkal is megtörténhet. Az alacsony nemzetközi kamatok korában a befektetők elnézően finanszírozták az amerikai folyó fizetési mérleg 800 milliárd dolláros hiányát, ha azonban beszűkülnek a források – különösen, ha Japánban is felfelé indulnak a kamatok –, akkor a gyenge fundamentumok itt is előtérbe kerülhetnek.
Az Egyesült Államok persze nem Izland, hiszen a dollár még mindig az első számú tartalék valuta. Intő jel lehet azonban, hogy a kínai népi kongresszus alelnöke épp a múlt héten vetette fel annak lehetőségét, hogy Kína, amely megtakarításaiból jelenleg az amerikai adósság jelentős részét finanszírozza, a jövőben csökkentheti a dollárban kibocsátott kötvényekbe fektetett tartalékát. Ezt a nyilatkozatot utóbb csak magánvéleményként igyekeztek beállítani, ráadásul egy ilyen szcenárió egyelőre Kínának sem érdeke, hiszen a dollár összeomlása, az amerikai kamatok megugrása, az ingatlanbuborék kipukkanása, a fogyasztás visszaesése tragikusan érintené az ázsiai ország termékeinek legfőbb felvevőpiacát. Mégis nyilvánvaló, hogy egy ilyen forgatókönyv Magyarországra és az egész világra nézve is megrázó hatású lenne.
A globális tőkepiac tehát jelenleg kényes egyensúlyban van, de a felszín alatt már fokozódik a feszültség. Mint a gejzírek Izlandon: minél tovább nő a nyomás a mélyben, annál magasabbra lövell utána a forró gőz.
