KERESETEK. Gyorsult a bérkiáramlás a tél végén a gazdaságban – a versenyszektorban éves szinten két számjegyű bruttó keresetnövekedést jegyzett a Központi Statisztikai Hivatal. A februári adat azért is meglepő, mert az áfacsökkentés hatására az idén rendkívül moderált, 2-2,5 százalékos inflációra számíthatunk csak, így a bérköltségek emelkedése feltehetően nincs összhangban a termelékenység javulásával. A magas számokhoz hozzájárul az is, hogy a pénzügyi szektorban jelentős értékben fizettek ki prémiumot és egyéb egyszeri juttatásokat – bizonyára még az előző évi vállalati nyereség „örömére”. Ez a terület egyébként továbbra is kimagaslik a kereseti rangsorból: az első két hónapra jellemző bruttó 428 ezer forintos átlagfizetés messze meghaladja a többi ágazatban kínált béreket. Ugyanakkor az alacsonyabb bérszínvonalú ágazatokban is kilenc-tíz százalékos keresetemelkedés volt megfigyelhető: valószínűleg a minimálbér növekedése is hozzájárult a textiliparban és a fémfeldolgozásban tapasztalt gyors bérkiáramláshoz. (Az 57 ezerről 62 500 forintra emelt legkisebb adható juttatás 9,6 százalékos növekedésnek felel meg.)
A költségvetési szférában jóval visszafogottabb a bővülés, igaz, az adócsökkentéssel együtt itt is négy százalék körüli ütemben nőtt a reálkereset január–februárban. (Az egyszeri juttatásokat figyelmen kívül hagyva valamivel kisebb eredmény adódik.) Az államháztartás korábban nem jellemző (és a költségvetésihiány-mutatók szintjén most sem tetten érhető) visszafogottsága más területen is tapasztalható. 2003 második felében a kormányzat nekiállt lefaragni a megelőző másfél évben mintegy 30 ezer fővel felduzzadt létszámállományt. A lassú apadás hatására jelenleg már kicsivel kevesebben dolgoznak az állami szektorban, mint az 1999–2001-es időszakban, amely ebből a szempontból a mélypontot jelentette eddig. (Lásd ábránkat.) Így létszámgazdálkodás szempontjából meghúzható az utóbbi négy év mérlege: előbb gyors – és feltehetően szakmailag nehezen indokolható – gyarapodás, majd lassú apadás, s ez összességében azt eredményezi, hogy a kormány hozzávetőleg ugyanakkora méretű államot ad át az új vezetésnek, mint amekkorát ő kapott. MI
