Vitatott orosz olaj- és gázprojektek
A természeti erőforrásokért felelős orosz minisztérium az országra nézve előnytelennek tart néhány – külföldi részvétellel végrehajtott – olaj- és gázkitermelő megállapodást, ezért a parlamenthez akar fordulni az egyezmények felülvizsgálatáért. Az energiaügyekért felelős tárca vezetője, Viktor Hrisztyenko ugyanakkor kijelentette, hogy a meglévő megállapodások jogilag kötelező érvényűek, ezért tiszteletben tartják és teljesítik azok rendelkezéseit. Ez utóbbi álláspontot képviseli a gazdasági miniszter, German Gref is, aki szerint csak a létező egyezmények keretei között lehet mozogni – írja a Financial Times.
A felülvizsgálatot szorgalmazó – a természeti erőforrásokért felelős – tárca úgy látja, hogy a kilencvenes években kötött, a kitermelés megosztásán alapuló egyezmények ártanak Oroszország érdekeinek. A megjegyzés elsősorban a távol-keleti Szahalin szigeten végrehajtott szénhidrogén-beruházásokra vonatkozik. A Szahalin 1 projektben a külföldi partner az ExxonMobil, amely már közel ötmilliárd dollárt költött az ottani feltárásra és kitermelésre, ebben a létesítményben a Rosznyefty és leányvállalatai 20 százalékos részesedést tartanak fenn. A Szahalin 2 projektben a külföldi partner a Royal Dutch/Shell, amely öszszesen 20 milliárd dollárt ruház be az adott helyen, ebből a vállalkozásból a Gazprom – egy tavalyi megállapodás nyomán – 25 százalékos hányadot szerzett meg.
A természeti erőforrásokért felelős minisztérium emellett jogi eljárást helyezett kilátásba a francia Total olajvállalat ellen, mert az a koncessziós szerződés által előírtnál jóval gyengébb hatékonysággal termeli ki a készleteket a számára Oroszország északi részén engedményezett Harjaga lelőhelyen. A francia nagyvállalatot ezért meg sem hívják egy Barents-tenger alatti gázmező feltárását célzó versenytárgyalásra.
A kitermelés megosztását célzó egyezményeket (mint amilyen a Szahalin 1 és Szahalin 2 projekt) újabban azzal az érvvel támadják a Kreml köreiből, hogy az ilyen megállapodások jól megfelelnek Afrikának, de nem Oroszországnak. Külföldi beruházók pedig éppen azért ragaszkodnak ehhez a formához, mert ebben látnak védelmet a Moszkvában működő, nehezen átlátható és kiszámítható „bizánci hatalmi gépezet” olyan manővereivel szemben, mint a Jukosz-ügy, illetve a szahalini projektek tervezett revíziója.
