Economist: Magyarország kormánya stabil, de riasztó a gazdaság helyzete

A közép-európai új EU-tagországok populista kormányainak hatalomra kerülése nem tesz jót a további EU-bővítés támogatottságának a régi uniós államokban - írta térségi elemzésében a The Economist.

A vezető londoni gazdasági-politikai hetilap pénteken megjelent legújabb számának írása szerint a két évvel ezelőtti EU-csatlakozás előtt a térség kormányai - bal- és jobboldaliak egyaránt - figyelemreméltó elkötelezettséggel törekedtek arra, hogy mindenben megfeleljenek a klubtagsági követelményeknek.

A korszakra jellemző szenvedélyből mára is maradt még valami; az új tagok gazdasága továbbra is erőteljesen növekszik, és ezzel az ütemmel egy nemzedéken belül felzárkóznak az uniós átlaghoz. Sok más tekintetben azonban a térség stagnál, vagy éppen megindult visszafelé, a reformlendület kifulladt - áll a The Economistban, amely szerint a volt kommunista országok közül ma csak Romániának van erősen reformpárti kormánya.

A folyóirat szerint úgy tűnik, hogy mára a gyengeség vált szabállyá a térségben. Csehországban a múlt havi (választási) döntetlen után egyáltalán nincs kormány, Észtország, Lettország és Szlovénia koalíciói a további reformok helyett a hatalom hozadékának felosztásával vannak elfoglalva.

Szlovákiában és Lengyelországban ehhez még egy összetevő járul, szélsőséges populista pártok formájában jobb- és baloldalról egyaránt - áll a The Economistban.

A hetilap szerint Magyarországé az egyetlen olyan stabil kormány, amelyet a politika fő sodorvonalába tartozó pártok alkotnak, ugyanakkor valószínűleg ez az ország van a legriasztóbb gazdasági helyzetben.

A lap szerint ezek az országok olyan futók csoportjához hasonlítanak, akik tempósan haladnak ugyan, de cipőfűzőjük nincs bekötve. Ebben a helyzetben "balesetek várnak az egész térségre".

Az elemzés szerint a nyolc új EU-tagországnak nincs összetartó stratégiája olyan kritikus kérdésekben sem, mint az Oroszországhoz fűződő viszony, vagy az energiaellátási biztonság. Lengyelország például igyekszik több forrásúvá tenni gázellátását, Magyarország ugyanakkor együttműködik az ennek megakadályozását célzó orosz erőfeszítésekkel - írja a The Economist.

A lap szerint ugyanakkor nem egyértelmű, hogy az országcsoport megsínyli-e a rossz kormányzást, vagy a kormányzás hiányát. Általános aggály, hogy romolhat csatlakozási esélyük a határellenőrzés nélküli schengeni térséghez, vagy az euróövezethez, esetleg mindkettőhöz. Tekintve azonban a legális és illegális bevándorlással szembeni nyugat-európai félelmeket, Schengen bővítése még odébb van, az eurócsatlakozás pedig kockázatosnak tűnik, főleg a nagyobb egykori kommunista országok számára, vagyis ennek csúszása talán nem is baj - írja a brit folyóirat.

Az elemzés szerint nem ezek a valós veszélyek. A tényleges kockázatok egyike az, hogy ezeknek az országoknak - ahogy munkaköltségeik növekszenek - még mélyebb reformokra lenne szükségük az élen maradáshoz. Az olcsóság jó szolgálatot tett, de most már nekik is a még olcsóbb országok - Románia, Bulgária, Kína és India - versenyével kell szembenézniük. Ez a minőségre, a rugalmasságra és az innovációra helyezi a hangsúlyt - és ezek egyike sem erősségük. Egyetemeik középszerűek és túlzsúfoltak, még a kontinentális Európára jellemző rettenetes színvonalhoz képest is, kutatásra pedig alig költenek.

A legrosszabb azonban az, hogy az új demokráciák ingatag és populista kormányainak sora rossz reklámja a további EU-bővítésnek. A Nyugat-Balkánon csak az EU-tagság kilátása veszi elejét az erőszak visszatérésének, hosszabb távon pedig ugyanez tartja a helyes úton Törökországot, Ukrajnát és Grúziát.

Kérdés azonban, hogy a nyugat-európai politikusok készek-e választóik elé állni azzal: az uniónak még több olyan országra van szüksége, mint amelyek 2004-ben csatlakoztak. A további bővítés támogatottság máris hanyatlik a "régi Európában", és a "dilis" lengyel és szlovák politikusok, Csehország és Litvánia érthetetlen patthelyzetei, valamint az a meggyőződés, hogy a földrész egy jó darabja úgysem fog felzárkózni, csalódással töltheti el a nyugatiakat a múltbeli bővítések kapcsán, és ellenségessé teheti őket a jövőbeliekkel szemben - fejeződik be a The Economist elemzése.