Még megmenthető a légkör

Az 1930-as évekéhez hasonló gazdasági megrázkódtatások köszönthetnek a világra, ha a folytatódó légköri felmelegedés egy ponton visszafordíthatatlanná válik, és felgyorsul – hangoztatja egy a brit kormány részére készített szakértői jelentés. A Világbank korábbi vezető közgazdásza, jelenlegi brit kormánytanácsadó, Nicholas Stern által jegyzett tanulmányt Londonban tették közzé, alig egy héttel a Nairobiban november 6-án kezdődő nemzetközi légkörvédelmi tanácskozás előtt. Ezen a konferencián azt kellene megvitatni, hogy milyen új egyezménnyel lehetne helyettesíteni a 2012-ben hatályát veszítő kiotói éghajlatvédelmi megállapodást.

A szerzők becslése szerint 2050-ig a globális GDP 1 százalékának feláldozásával stabilizálni lehetne az üvegházhatású gázok kibocsátását és a hozzájuk kapcsolható éghajlati viszonyokat. Ha azonban ezt elmulasztjuk, akkor a környezeti feltételek oly mérvű romlásnak indulhatnak, hogy a személyes fogyasztás minimum 5, de akár 20 százalékkal is csökkenhet. A számok – hangoztatják a szerzők – egyértelműen azt sugallják, hogy jóval olcsóbb a védekezés és a megelőzés, mint az egyébként várható károk értéke.

A mintegy 700 oldalas tanulmányból a jelentések kiemelik azt az előrejelzést, hogy az évszázad közepéig a globális átlaghőmérséklet 2-3, a végéig pedig 5-6 fokkal emelkedhet. A folyamat ellensúlyozására az évszázad közepéig a világ áramtermelésének mintegy 60-75 százalékát kell „dekarbonizálni”, azaz a szén- és szénhidrogén-tüzelést más energiaforrásra kell átállítani. A helyettesítésre alkalmas technológiák kifejlesztését a mostani, évenkénti 34 milliárd dolláros összeg megháromszorozásával kellene ösztönözni.

A szerzők azt ajánlják, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának (1990–2012 közötti) 5 százalékos csökkentését előirányzó kiotói egyezmény lejárta utánra egy újabb megállapodást kell kötni, amelyet a mostanitól távol maradó, nagy szenynyező országoknak – Egyesült Államok, Kína, India – is alá kell írniuk. Ha nem történik semmi – hangzik a figyelmeztetés –, akkor az időjárás még szélsőségesebbé válik, az indiai szubkontinens, Kína és Dél-Amerika jelentős körzetei elsivatagosodnak, a föld lakosságának egyhatodát veszélyezteti a vízhiány, ez 100 milliós nagyságrendben tesz embereket éghajlati menekültté.

A közzétett jelentést Tony Blair brit miniszterelnök mint „a világon mindenkinek szóló ébresztőt” méltatta. Várható utóda, Gordon Brown jelenlegi pénzügyminiszter kijelentette, hogy az országban szükség esetén törvényi eszközökkel is ki kell kényszeríteni a kibocsátás korlátozását.