Fölényben az amerikai városok

A világ tíz leggazdagabb nagyvárosának listáján kizárólag amerikaiak szerepelnek, és az első húszba is csak két európainak – Londonnak és Párizsnak – sikerült bekerülnie. Ez derül ki a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) most kiadott átfogó elemzéséből, amely az urbanizációs tendenciákat, a metropolisok gazdasági viszonyait és azok közelmúltbeli változását vizsgálja. A szervezet tagországaira kiterjedő elemzés a legalább másfél millió lakosú nagyvárosi körzeteket vette górcső alá, amelyekben az egy négyzetkilométerre jutó népsűrűség több mint 150 fő (ilyenből összesen 78 van a szervezet tagországaiban). Nem a városok közigazgatási határai a döntők, hiszen minden esetben ennél szélesebb térséget vizsgálnak; Budapesthez például Pest megyét is hozzácsapták.

Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson korrigált GDP alapján a visegrádi országok fővárosi körzetei viszonylag hátul szerepelnek. Prága a 25 600 dolláros mutatójával vezet, Varsó és Budapest alig több mint 2000 dollárral marad el tőle (a nem egészen félmilliós Pozsony nem szerepel az összesítésben). Budapest környékén tehát nagyjából feleakkora jövedelem jut egy lakosra, mint Londonban, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy egyebek mellett Berlint is maga mögé utasította a magyar főváros. Ha az egy munkavállalóra jutó termelési értéket vesszük figyelembe, akkor megfordul a visegrádi országok fővárosainak sorrendje, tehát Varsóé az aranyérem, Budapesté az ezüst és Prágáé a bronz (a nyugati világvárosoktól elválasztó szakadék viszont gyakorlatilag ugyanakkora, mint az egy lakosra jutó GDP alapján).

A leggazdagabb metropolisok egy része (London, Milánó, München, Párizs, Tokió és persze New York) a klasszikus világvárosok kategóriájába sorolható. Fő jellemzőjük, hogy azokra a magas hozzáadott értékű tevékenységekre összpontosítanak (pénzügyek, csúcstechnológiai iparágak, média, kultúra, divat), amelyeknél egyszerre van szükség a területi koncentrációra és a globális kapcsolatokra. A lista élmezőnyében ugyanakkor sok olyan városi körzetet is találunk, amely nem nevezhető igazi világvárosnak – mutatnak rá az OECD szakértői. Nyugat-Európában például Randstad Holland és Frankfurt fejlett pénzügyi központ, ám más szempontból alig hasonlít Párizsra vagy Londonra. Helsinki és Hamburg alapvetően a technológiai iparágak koncentrációjának köszönheti gazdagságát. Az Egyesült Államokban New York mellett legfeljebb Chicago sorolható a klasszikus világvárosok közé, míg Boston a technológiának és az oktatásnak, Los Angeles a filmgyártásnak és a feldolgozóiparnak, a világ leggazdagabb körzetének számító San Francisco pedig a technológiai iparágaknak és a pénzügyi szolgáltatásoknak köszönheti a sikerét. Az elemzők szerint az európai és észak-amerikai gazdaságok nyitottsága – végső soron a globalizáció – ad lehetőséget arra, hogy a legnagyobb városok ilyen módon specializálódhassanak. A zárt nemzetgazdaságok korában erre kevésbé volt lehetőség: akkor inkább az ország egyes kisebb-nagyobb városai között alakult ki hasonló szereposztás.

Az OECD azt is hangsúlyozza, hogy a magas hozzáadott értékű ágazatok mellett minden metropolisban nagy szerepet játszanak a sűrű népességet kiszolgáló alapfokú szolgáltatások. Idetartoznak a takarítói és vendéglátói tevékenységek, az épületfenntartás, a kiskereskedelem, a személy- és vagyonvédelem vagy éppen a közlekedés és az áruszállítás.