Kampányhajrá Franciaországban
Az évtizedek óta ismert képlet szerint fordult az utolsó száznapos szakaszába a francia elnökválasztási kampány: az ellenzék jelöltje, a szocialista Ségolene Royal a drága megélhetést, a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenséget, a „gazdagok” adókedvezményét bírálja, a jelenlegi, jobbközép kormány tagjaként induló Nicolas Sarkozy a gazdaság dinamizálására hivatott intézkedések sorozatával igyekszik megnyerni hallgatóságát. Ez utóbbinak általában a javára írják, hogy javaslatai konkrétabbak és koherensebbek, míg ellenfele kevés részletet árul el a terveiről.
A gazdasági gondok között gyakran említett gyenge vásárlóerőt Sarkozy főleg a 35 órás heti munkaidőkorlát további lazításával erősítené, a túlórákat mentesítené az adók és a közterhek alól. A munkaerő-piaci bénultságot úgy enyhítené, hogy egységessé tenné a jelenleg tartós, illetve kötött időre szóló munkavállalási szerződések rendszerét, ezzel megkönnyítené mind az új munkaerő beállítását, mind az elbocsátásokat. A munkaerőpiac stabilizálása végett leállítaná az illegális bevándorlást, és előnyben részesítené a jól képzett külföldiek befogadását. A GDP 54 százalékára rúgó újraelosztási arány mérséklése és az államadósság arányának leszorítása végett csökkentené a közalkalmazotti létszámot, és 1,5 százalékra mérsékelné a kiadások éves növekedésének ütemét. A lakáspiacon a Franciaországban viszonylag alacsony magántulajdoni hányad, illetve az építések felfuttatásáért levonhatóvá tenné az adóalapból a jelzáloghitel-törlesztéseket.
Royal ezzel szemben úgy javítaná a tartós foglalkoztatás esélyeit, hogy pénzügyi szankciókkal sújtaná a kötött, rövid határidőre szóló munkaszerződéseket, csakúgy, mint a munkahelyeknek az olcsóbb bérű országokba való kiszervezését. A vásárlóerőt a minimálbérek emelésével növelné. Pártja platformjának megfelelően emelné a „gazdagok” jövedelemadóját, ellenfelei szerint pedig a közkiadásokkal is bőkezűbben bánna. VG
