Zöldség-gyümölcs: ömlik Európába a marokkói és a török import

Jelentős átrendeződés zajlik az európai élelmiszerpiacokon, drasztikusan csökken a saját termelés volumene, helyette viszont dömpingszerűen áramlik be például a kontinensre az ukrán és a brazil élelmiszer. Az állatállomány Európában közel 10 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedben, de talán még beszédesebb, hogy a takarmányozáshoz szükséges kukorica és szója döntő többségét Ukrajnából, illetve Dél-Amerikából importálják. Hasonló folyamatok indultak el a zöldség-gyümölcs ágazatban is, ahol az eddigi piacvezető Spanyolország és Hollandia helyét egyre inkább átveszi az észak-afrikai és keleti országokból származó import, elsősorban a paprika és a paradicsom piacán.

Paprika: marokkói és török áru tarolja le a piacokat

Nem szükséges hosszas kutatómunka, elég csak a boltok polcait megnézni ahhoz, hogy megállapítsuk, rekordokat döntöget a harmadik országokból behozott zöldség és gyümölcs volumene. Ennek egyik legkirívóbb példája a paprika piaca, melyet korábban magasan a spanyol és a holland termelés határozott meg, azonban az elmúlt öt évben mindkét ország közel harmadával kevesebb árut értékesített az európai piacokon. Ennek egyik legfőbb oka teljesen nyilvánvaló: a Marokkóból érkező paprikaimport megduplázódott az elmúlt évtizedben (76 ezer tonnáról közel 150 ezer tonnára), és ugyanilyen bővülést látunk a Törökországból érkező szállítmányoknál is. Ez a két ország együttesen az uniós import több mint 80 százalékát adja, amivel már a második legnagyobb európai termelőt, Hollandiát is megelőzik. Ne csodálkozzunk: Marokkóban az üvegházi termesztés területe folyamatosan növekedve immár elérte a 33 ezer hektárt (összehasonlításképp: hazánkban 1700 hektáron zajlik üvegházi és fóliás gazdálkodás). Arra viszont már nehéz választ adni (az uniós döntéshozók sem tudnak), hogy miért engedik az európai piacokra azoknak az országoknak az élelmiszereit, melyek közelében sincsenek az EU-s élelmiszer-biztonsági előírásoknak.

Paradicsom: „friss” áru a távoli Afrikából

Az Atlanti-óceán partján, Casablancótól 500 kilométerre fekszik Agadir városa, ahol a marokkói paradicsomtermesztés jelentős hányada koncentrálódik. Ez a távoli város mondhatni kulcsfontosságú az európai élelmiszer-ellátás szempontjából, hiszen az EU paradicsomimportjának közel háromnegyede Marokkóból származik. Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy – a paprikához hasonlóan – intenzív átrendeződés zajlik a paradicsom piacán is, hiszen míg az EU belső kereskedelme csaknem 10 százalékkal zuhant az elmúlt években, a harmadik országokból származó import majd a duplájára nőtt (487 ezer tonnáról 835 ezer tonnára növekedve). Összehasonlításképpen: míg Magyarországon 2000 hektáron termesztenek paradicsomot, addig Marokkóban több tízezer hektáron.

A nagy kibocsátók között meg kell még említeni Törökországot is, amely a legdinamikusabban növeli piaci részesedését, az elmúlt tíz évben négyszeresére (!) emelte az EU-ba irányuló szállításait (az árumennyiség 50 ezer tonnáról több mint 190 ezer tonnára nőtt). Robbanásszerű a behozatal növekedése Albániából is, amely paradicsomból és uborkából megduplázta, paprikából pedig több mint ötvenszeresére (!) növelte a beszállítását. Érdekességképpen, az elmúlt évtized nagy vesztesei kereskedelmi szempontból nem csak az európai termelők voltak, hiszen a rendkívül fejlett kertészettel rendelkező Izraelből is töredékére csökkent a behozatal.

Uborka: Afiyet olsun! (törökből fordítva: Jó étvágyat!)

Az Európai Unió uborkaimportja 2014 és 2024 között volumenét tekintve 40 ezer tonnáról több mint két és félszeresére emelkedett, megközelítve a 110 ezer tonnát. Az import döntő részét, több mint harmadát volumenben és értékben is Törökország adja. Az európai termelés visszaesését mutatja, hogy a legnagyobb termelési potenciállal rendelkező országban, Spanyolországban 250 százalékkal emelkedett a marokkói eredetű uborkaimport az elmúlt tíz év során. Hazánkban a 2000-es évek elejéhez képest – nem mellékesen az importnyomás miatt – töredékére esett vissza az uborka termőterülete, jelenleg mintegy 500 hektáron zajlik a termelés. A versenyhátrány azonban nemcsak a piaci viszonyokból fakad, hanem az uniós túlszabályozottságból is: amíg az EU az uborkák görbületével foglalkozott, addig a török és marokkói import letarolta piacainkat.

A következő részben megvizsgáljuk, hogy miként hódította meg a piacokat a kínai fokhagyma vagy éppen az egyiptomi eper, de a legfőbb kérdésre is választ keresünk: ki is termel valójában az észak-afrikai üvegházakban?