Kilátástalan olasz reformok
A legsürgősebb, nagy horderejű reformlépésekkel tapodtat sem jutott előbbre a törékeny és széttagolt olasz kormánykoalíció a hét végi kétnapos munkaértekezleten. Az egység és cselekvőképesség látszatát nagyszámú, de kisebb jelentőségű kérdés felvetésével igyekezett megőrizni Romano Prodi miniszterelnök.
A Nápoly közeli kastélyban tartott kihelyezett kormányülés után a kormányfő bejelentett ugyan egy – az elmaradott déli országrész fejlesztését célzó, 100 milliárd eurós, hat évre szóló – beruházási tervet, azt azonban nem részletezte, hogy a súlyosan deficites államháztartás mellett ennek forrását miből teremtik elő. Az olasz gazdaságot bénító és a növekedést fékező körülmények javításáról – a túlméretezett nyugdíjellátás, a rugalmatlan munkaerőpiac megreformálásáról, az elégtelen infrastruktúra fejlesztéséről, a túltengő bürokrácia és a krónikus költségvetési hiány letöréséről – pedig érdemben szó sem esett.
Az elemzők és a befektetők által várt nyugdíjreformról Prodi kijelentette, hogy az nem szerepel a kormány rövid távú prioritásai között, jóllehet a szakszervezetekkel az adott ügyben kötendő kompromiszszumra korábban március végi határidőt mondott Brüsszelnek. Olaszország jelenleg a GDP 15 százalékának megfelelő hányadot költ nyugdíjra – ami az euróövezetben az egyik legmagasabb arány –, az adott ellátási forma pedig elviszi az összes jóléti kiadás kétharmadát.
A költségvetési egyensúly idei hiányát Prodi szeretné a GDP 3 százaléka alatt tartani, az OECD előrejelzése szerint azonban a deficit 2007 során – az egymás utáni ötödik évben – is meghaladja az uniós stabilitási paktumban rögzített plafonértéket. Tovább rontja a kilátásokat, hogy az ingatag koalícióban nehezen keresztülvitt költségvetési szanálás nagyobbrészt az adók növelésén alapul, és csak kisebb részben a kiadások visszafogásán, a többletterhek viszont fékezik a növekedést, amely amúgy is az egyik legalacsonyabb az euróövezetben. A kormányfő beszűkült mozgásterét jelzi mindenesetre, hogy a munkaértekezlet általa meghirdetett napirendjével – liberalizáció, szociális reformok, külföldi befektetések – szemben a koalícióban részt vevő keményvonalas kommunisták a szegénységről, a munkahelyek bizonytalanságáról és a nyugdíjak emeléséről akartak tárgyalni. A parlamentben minimális többséggel rendelkező koalíció a nagy horderejű reformok hiányában olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a mobiltelefon-kártyák árképzése, a nagyáruházak üzemanyag-forgalmazásának felszabadítása, a fogyasztóvédelem megerősítése és az igazságszolgáltatási eljárások gyorsítása. VG
