Bokros: Fülsüketító csend honol a reformok háza táján
Magyarországot nem fenyegeti a pénzügyi csőd. A probléma az, hogy a fellendülés sem, jelentette ki Bokros Lajos a Piac & Profit című üzleti magazin áprilisi számában adott interjújában. Ha nem lennénk uniós tagállam és nem lenne likviditásbőség a piacokon, akkor Magyarországnak "már rég csődbe kellett volna mennie" - fejtette ki a közgazdász. A volt pénzügyminiszter az éppen Brüsszelben értékelés alatt lévő konvergenciaprogramról úgy véli, hogy az önmagában sikeres lehet, viszont felmerül egy fontos kérdés: mitől fog bekövetkezni a kormány által ígért fellendülés 2009. után?
Ehhez reformok kellenek, a kiigazítások nem elegendőek - amelyekben a kiadáscsökkentésnek, a költségvetési központosítás csökkentésének kellene főszerepet játszani, jelentette ki a CEU vezérigazgatója, aki azonban úgy látja: „a reform szilánkokban van csak meg”, komoly, hatásos reform azonban még nincs. Nincsen világos kép arról sem, hogy mi a kormány programja a következő két évre. Ez azért is probléma, mivel a kormányokra nem jellemző, hogy a hivatali idejük második felében indítanának reformokat. Így nagy valószínűséggel, amit idén nem vezetnek be, azt már később sem fogják. Az átalakításoknak viszont még csak a kezdetén van az ország. Az egészségügy kivételével - ahol az egy- vagy több-biztosítós rendszer közti választást a vita lényege - a többi területen a kulcskérdések sincsenek meg, amelyeket meg kellene ragadni, fejtette ki Bokros az interjúban. A baj az, folytatja a szakember, hogy "fülsüketítő csend honol az összes több reform háza táján". Sem az oktatásban, sem a közigazgatásban, sem az önkormányzati területen, sem az adóknál nem látja a kiérlelt, egymással összehangolt lépésekből álló világos képet a kormány következő két évének terveiről. Ez probléma, mert a kormányok nem szoktak hivatali idejük második felében reformokat indítani.
A vizitdíjról és a tandíjról, amelyek fontosak, de nem elegendőek, úgy véli, inkább a reform egészébe beágyazva kellett volna bevezetni, és így a társadalom számára is elfogadhatóbbak lennének. A kormány hibájának tartja azonban, hogy nem fordít kellő figyelmet az átalakítás potenciális nyerteseivel való párbeszédre, így például az egészségügy területén a betegekkel, az oktatásban pedig a diákokkal. Ez azért is lenne nagyon fontos, mivel az csak illúzió, hogy mindenki nyertese lesz a reformnak, állítja Bokros Lajos. Emellett még hiányolja a társadalommal való kommunikáció terén, hogy nem magyarázzák el az embereknek érthetően, egyszerű szavakkal az átalakításokat, azok megvalósítását és célját.
A volt pénzügyminiszter véleménye szerint a megoldást alapvetően a költségvetési politikában kell keresni. Nem az adók növelése jelenti a megoldást. A deficitet a kiadások csökkentésével kellene mérsékelni. Ha ez megvalósítható, akkor van értelme valamilyen adóreform bevezetésének. A vállalati szektornak több jövedelme maradna így beruházásokra, amelyek a hosszú távon fenntartható gazdasági növekedés biztosítékát jelentik.
Az, hogy míg Kelet-Európában tavaly mindenütt óriási beruházások voltak, Magyarországon viszont épp ellentétes folyamat zajlott, ara vezethető vissza, fejti ki Bokros Lajos, hogy hazánk ahol 1998. után egyetlen érdemi reform sem valósult meg, „hátul kullogó nem reform ország” lett. A makroszintű gazdaságpolitika pedig túlköltekezővé, fogyasztás által vezéreltté vált egészen tavaly szeptemberig. A magyar gazdaságtól magát függetleníteni képes üzleti szféra, a nemzetközi nagyvállalatok, melyeknek a forint alapú gazdasághoz nincs sok közük, és bár itt maradnak, míg az exportszektor jól működik, a bővítő beruházásaik nagy részét azonban már nem Magyarországon valósítják meg. (Piac és Profit)
