Sok pénzbe kerül a gluténmentes élet: kevesen tudják, de van megoldás: akár 175 ezer forintot is visszaigényelhetnek évente – mutatjuk, mit kell tudni a betegségről

A gluténérzékenység nem életmód, nem divat és nem választás, hanem egy élethosszig tartó betegség, amelynek egyetlen kezelési módja a szigorú gluténmentes étrend. Ez az étrend azonban Magyarországon nemcsak egészségügyi, hanem gazdasági kérdés is: az érintettek számára a mindennapi bevásárlás rendszeresen sokkoló élmény, a kasszánál derül ki, mennyibe kerül az egészség megőrzése.

A cöliákia – közkeletű nevén lisztérzékenység – a vékonybelet érintő autoimmun betegség, amelyben a szervezet a búzában, árpában és rozsban található gluténre reagál kóros immunválasszal. A folyamat károsítja a bél nyálkahártyáját, rontja a tápanyagok felszívódását, és kezeletlenül súlyos szövődményekhez vezethet. A terápiás lehetőségek listája rövid: egyetlen hatékony megoldás létezik, az élethosszig tartó, szigorú gluténmentes diéta – magyarázta a Világgazdaságnak Koltai Tünde, a Magyar Cöliákia Egyesület elnöke.

Több százezer érintett, ők a láthatatlan többség

A nemzetközi és hazai statisztikák alapján a cöliákia a teljes népesség 1-2 százalékát érintheti, ami Magyarországon 150-200 ezer embernek felel meg. A probléma azonban nemcsak az érintettek száma, hanem az, hogy közülük sokan nem is tudnak a betegségükről. A szakértők szerint az esetek csupán 25–50 százaléka diagnosztizált, mivel a cöliákiának nincs egyetlen, mindenkinél jelentkező, jellegzetes tünete – hívta fel a figyelmet az egyesület elnöke.

Hangsúlyozta, hogy a panaszok gyakran általánosak: puffadás, hasfájás, hasmenés vagy székrekedés, fogyás, fáradtság, de előfordulhatnak emésztőrendszeren kívüli tünetek is, például pajzsmirigyproblémák, hajhullás vagy depresszió. A felismerés késlekedése nemcsak egészségügyi, hanem később gazdasági problémát is jelent: a szövődmények kezelése jóval többe kerül, mint a korai diagnózis és a diéta támogatása.

Miért kerül ennyibe a gluténmentes kenyér?

A gluténmentes étrend költségei a mindennapokban válnak igazán kézzelfoghatóvá. Az Árfigyelő adatai szerint a gluténmentes alapélelmiszerek ára többszöröse a hagyományos termékekének. Egy kilogramm gluténmentes kenyér ára körülbelül hatszor magasabb, mint egy hagyományos fehér kenyéré. Előbbi kilója átlagosan 3676 forint, míg utóbbi ára 599 forint. A gluténmentes lisztek ára jellemzően két és fél-háromszoros szorzóval jelenik meg a boltok polcain. A száraztészták esetében valamivel kisebb, de mérhető az eltérés.

A különbség nem pusztán „marketingfelár”. A gluténmentes termékek előállítása szigorú elkülönítést és folyamatos ellenőrzést igényel:

• külön gyártósorok,
• elkülönített raktározás,
• rendszeres laborvizsgálatok
• és magas minőségbiztosítási követelmények,
• valamint szigorúan ellenőrzött alapanyagok 

szükségesek ahhoz, hogy a termék valóban biztonságos legyen a cöliákiások számára.

Az árakat tovább emeli, hogy számos gluténmentes terméket népegészségügyi termékadó (NETA) terhel, miközben az általános forgalmi adó Magyarországon 27 százalék, az egyik legmagasabb Európában. Ez különösen akkor válik szembetűnővé, amikor a magyar fogyasztók külföldi árakkal találkoznak: Ausztriában vagy Olaszországban az alacsonyabb áfakulcs miatt ugyanazok a termékek érezhetően olcsóbbak – ennek okára később ki fogunk térni.

A többletköltség nem áll meg a bolti bevásárlásnál. A vendéglátásban a valóban gluténmentes kínálat kialakítása komoly beruházást igényel: elkülönített konyhai területeket, eszközöket, alapanyagokat és felkészített személyzetet. Azok az éttermek, amelyek ezt felelősen vállalják, jellemzően 10-20 százalékkal magasabb áron kínálják a gluténmentes fogásokat.

Ez sok érintett számára nemcsak pénzügyi, hanem társadalmi kérdés is. Utazáskor, munkahelyi ebédnél vagy iskolai étkezésnél gyakran szűkül a választék, miközben a „gluténmentes” felirat nem mindig jelent valódi biztonságot a keresztszennyeződések miatt. 

Mit ad az állam?

Magyarországon a diagnosztizált cöliákiások jogosultak személyi jövedelemadó-kedvezményre, amely éves szinten nagyjából 175 ezer forinttal csökkentheti az adóterhet, és akár öt évre visszamenőleg is igénybe vehető. Gyermekek esetében emelt összegű családi pótlék is jár.

Az szja-kedvezmény azonban csak azok számára értelmezhető, akik fizetnek személyi jövedelemadót: nyugdíjasok, diákok, alacsony jövedelműek vagy részmunkaidőben dolgozók gyakran kimaradnak ebből a támogatási formából, miközben a gluténmentes étrend költsége náluk sem alacsonyabb.

Lenne még alternatíva olcsóbbá tenni a gluténmentes termékeket

Koltai Tünde szerint érdemi könnyítést jelentene, ha a gluténmentes, orvosilag indokolt termékek kedvezményes áfakulcs alá kerülnének, vagy ha a diagnózissal igazolt betegek számlával visszaigényelhetnék a speciális élelmiszerek áfatartalmát. Ez közvetlenebb segítséget jelentene a mindennapokban, mint az utólagos adókedvezmény, és jobban tükrözné azt a valóságot, hogy a gluténmentes étrend nem választás, hanem kényszer.

A kérdés túlmutat az egyéni sorsokon: gazdaságpolitikai dilemma is. Megéri-e hagyni, hogy egy krónikus betegség kezelése csendben luxussá váljon, vagy érdemes inkább korán, célzottan támogatni az érintetteket, csökkentve a későbbi egészségügyi és társadalmi költségeket? 

Olasz modell: szűrés most, megtakarítás később

Nemzetközi összevetésben Olaszország számít az egyik legelőrébb járó országnak a cöliákia kezelésében és felismerésében – magyarázta Koltai Tünde. Az olasz egészségpolitika abból indult ki, hogy a betegség késői diagnózisa nemcsak az érintettek életminőségét rontja, hanem jelentős többletköltséget is okoz az egészségügyi rendszernek.

Ennek megfelelően Olaszországban országos, államilag szervezett szűrőprogram indult a gyermekek körében, amely a 2–6, illetve 6–8 éves korosztályt érinti. A vizsgálatok nemcsak a cöliákiára, hanem az 1-es típusú cukorbetegségre is kiterjednek, mivel a két betegség genetikai háttere részben azonos. A program lényege, hogy a gyermekeket évről évre újraszűrik, felismerve, hogy a betegség nem feltétlenül születéskor, hanem később alakul ki.

Az olasz megközelítés mögött gazdasági logika áll: a döntéshozók szerint a korai felismerés költségei hosszú távon megtérülnek, mivel csökkennek a kezeletlen cöliákiából fakadó szövődmények, társbetegségek és a későbbi ellátási igények. Az egészségnyereséget és a későbbi egészségügyi kiadások mérséklődését együttesen vizsgálják, nem pusztán az éves költségvetési sorokon keresztül.

Az olasz modell nem maradt elszigetelt példa

A tapasztalatok hatására Hollandiában már elindult egy hasonló irányú gondolkodás, míg az Egyesült Királyságban – Koltai Tünde szerint – szintén napirenden van a kérdés. Több európai országban zajlik annak mérlegelése, hogy milyen formában és mely életkorban lenne célszerű bevezetni célzott szűréseket, különösen a gyermekek körében.

A külföldi példák közös tanulsága, hogy a cöliákiát nem kizárólag egyéni egészségügyi problémaként, hanem népegészségügyi és gazdasági kérdésként kezelik. A hangsúly nem azon van, hogy mennyibe kerül a szűrés egy adott évben, hanem azon, hogy mennyi későbbi költség takarítható meg a szövődmények, a krónikus társbetegségek és az életminőség-romlás megelőzésével.

Magyar szemmel: felismerés helyett alkalmazkodás

Magyarországon ezzel szemben jelenleg nincs általános vagy korosztályos szűrőprogram, a cöliákia felismerése többnyire akkor történik meg, amikor az érintett már gasztroenterológiai kivizsgálásra kerül valamilyen panasszal. Ez sajnos gyakorlatilag azt jelenti, hogy sok beteg hosszú éveken keresztül úgy él együtt a betegséggel, hogy nem kap megfelelő kezelést, miközben a tünetek és a szövődmények fokozatosan súlyosbodnak.

A gluténmentes étrend magas költsége, az érintettek anyagi terhei és az egészségügyi ellátórendszerre nehezedő nyomás együtt olyan gazdasági kérdéssé teszik a cöliákiát, amely előbb-utóbb döntést igényel.