Csökkenő tőkekihelyezési nyomás

A régi uniós tagállamok után változatlanul Közép- és Kelet-Európa a második legfontosabb gazdasági térség a német vállalatok számára – állapítja meg a német kamarai szövetség Going International 2007 tanulmánya. Egy átlagos német középvállalat ma már 16 országgal tart fenn üzleti kapcsolatot.

A külpiaci tevékenység indokait, sikerességét és várható irányait vizsgáló felmérésben megkérdezettek mintegy 72 százaléka kapcsolatban áll közép- és kelet-európai partnerekkel: vevőkkel, beszállítókkal vagy saját leányvállalattal. Ugyanakkor ázsiai partnerekkel a cégek 63 százaléka tart fenn gazdasági kapcsolatot. Elgondolkoztató viszont, hogy a nyugat-európai, illetve az ázsiai kapcsolatok 79, illetve 80 százaléka sikeres, miközben a kelet-európai üzletek esetén minden negyedik német cég nem találta meg a számításait. (Talán nem véletlen, hogy pontosan ez az érték szerepelt a DUIHK tavaszi, az itteni német vállalatok körében végzett felmérésben is.) Jellemző viszont, hogy – Délkelet-Ázsia kivételével – az összes gazdasági régió tekintetében a hazai (német) vállalatok optimistábban ítélték meg a jövőbeni kilátásokat, mint a párhuzamosan megkérdezett, külföldön már letelepedett német cégek.

Magyarország egyébként a jövőbeni gazdasági kilátásokat illetően előkelő értékelést kapott. Miközben a jelenlegi üzleti helyzetet 34 százalékuk jónak, 18 százalékuk pedig kedvezőtlennek ítélte, addig az elkövetkező 2-5 év várható üzletmenetét 51 százalék kedvezőnek és csak 9 százalék ítélte kedvezőtlennek. Így a jelenlegi helyzethez képest várt javulás tekintetében a vizsgált 31 ország közül hazánk a hetedik helyet foglalta el, a közép- és kelet-európai országok közül csak Románia és a balti államok előzik meg hazánkat, emellett viszont például Latin-Amerikában, Fehéroroszországban és Dél-Afrikában várnak jelentős fellendülést a német vállalatok.

A külföldi kapcsolatok kiépítésére elsősorban az új piacok megszerzése ösztönzi a német cégeket, 95 százalékuk ezt jelölte meg fontos okként, és az esetek csaknem 80 százalékában üzleti szempontból sikeresek is az erre irányuló erőfeszítések. Aki viszont már elszánta magát a nemzetközi tevékenységre, az teljes erővel indul: egy tipikus német középvállalat már 16 országban van jelen egyszerre, de még a kisebb kkv-k is átlagosan hét piacon tevékenykednek.

A költségcsökkentés csak a megkérdezettek 60 százaléka számára fontos ok a külpiaci megjelenésre, ráadásul itt a cégek alig több mint egyharmada vélte úgy, hogy megtalálta számításait. Még kijózanítóbb a kép két másik motívum esetén: a cégek 55-55 százaléka kedvezőbb gazdaságpolitikai környezetet, illetve szélesebb szakemberkínálatot várt külföldön, az előbbi viszont csak minden negyedik esetben igazolódott be, és mindössze minden hatodik cég vélte úgy, hogy külföldön valóban egyszerűbb kvalifikált munkaerőt találni.

Egy másik, Magyarország számára is fontos jelenség, hogy az elmúlt évek külföldi befektetései ugyan nagyban hozzájárultak a német gazdaság erősödő versenyképességéhez, de pont emiatt már csökken a vállalatokra nehezedő nyomás, hogy a további termelési, illetve üzleti tevékenységeket külföldre kihelyezzék.

A tanulmány szerint a külpiaci jelenlét már az elmúlt években is nem a hazai munkahelyek leépítésével járt, hanem ellenkezőleg, a belföldi foglalkoztatásra is pozitív hatással volt: egyetlen év alatt a külgazdasági tevékenység 200 ezer új munkahelyet teremtett otthon. A megkérdezettek többsége ugyan külföldi leányvállalatainál is növelte vagy szinten tartotta a létszámot, ott viszont mindössze nyolc százalékpont volt a pozitív mérleg, szemben a belföldi foglalkoztatás 25 százalékpontos pozitív szaldójával. Ennek eredményét egyébként látványosan igazolja a német munkanélküliség alakulása: az elmúlt 12 hónap alatt 650 ezerrel csökkent az álláskeresők száma, a 2005 elején mért negatív rekordhoz képest pedig 1,4 millióval. KR