Véget ért a gazdasági boom, jön a recesszió

A fellendülés szokatlanul hosszúnak és maradandónak látszott, a növekedés négy éven keresztül az ötszázalékos ütem körül ingadozott, ilyen tartós gazdasági dinamizmusra utoljára 1970 tájékán lehet példát találni.

A boom végének egyik legfontosabb bizonyságát az adja, hogy az USA részére az IMF mindössze 1,5 százalékos növekedést prognosztizált 2008-ra. Ez önmagában még nem is látszana recessziónak, az éppen hogy pozitív rátájú növekedés helyes értelmezéséhez azonban látni kell, hogy lényegében a 2007-ről áthúzódó lendület maradékáról van szó, s ehhez 2008-ban aligha jön új impulzus.

Sokan úgy érvelnek, az amerikai recesszió többé nem érinti a világot, mert Kína az Egyesült Államok helyébe lépett a világgazdaság motorjának szerepében. Ez így téves, mert a kínai gazdaság ugyan gyorsan növekszik, de a globális GDP-nek csupán öt százalékát adja, szemben az amerikai 28 százalékkal. Ha pedig Ázsia egészét vesszük – Törökországtól Kínáig –, akkor is csak a világ GDP-jének 24 százalékát kapjuk, ez együttesen sem éri el az USA által képviselt hányadot.

Egy ponton talán majd bekövetkezik, hogy a világ „nem kap náthát, ha Amerika tüsszent”, de most még korántsem tartunk ott. Jelenleg a kínai kivitel 21 százaléka megy az Egyesült Államokba, Európa esetében pedig a tagországokon kívülre irányuló szállítások 23 százaléka irányul oda. Ezért a világ nem tudna segíteni egy amerikai recesszión. Ezt az Ifo gazdaságkutató intézet legutóbbi, 90 országot felölelő világgazdasági elemzése is megerősíti. A tanulmány megállapítja: az aktuális gazdasági helyzet és a hat hónapra előre szóló kilátás mindenütt romlott. A felméréshez használt jelzőszám Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt gyorsabban süllyedt, mint Ázsiában vagy Latin-Amerikában, és a mutató az utóbbi két negyedévben mutatta a legnagyobb esést 2001 óta, amikor kipukkadt a részvénypiaci buborék. Az indikátor az Egyesült Államok esetében a 2001. szeptemberi szint alatt van, csakúgy, mint a Michigan Egyetem által számított fogyasztói bizakodási index.

Az USA sok éven keresztül élt a lehetőségei által megengedett szint felett: a háztartások megtakarítási rátája gyakorlatilag nullára süllyedt, a beruházásokat pedig külföldi forrásokból finanszírozták. Az amerikai folyó fizetési mérleg hiánya folyamatosan növekedett, mígnem 2006-ban elérte a 811 milliárd dolláros – a GDP hat százalékának megfelelő – szintet: ilyen arányra a nagy válság óta nem volt példa. Az USA évről évre sikeresen értékesített aktívákat külföldön, ezekből finanszírozni lehetett a nagystílű életformát. Ennek most vége, mert a világ észhez tért.

A bankok mindenütt rájöttek, egyáltalán nem biztos azoknak a tartozásoknak a törlesztése, amelyekből az USA a fogyasztói boomot finanszírozta. A jelzáloggal fedezett amerikai értékpapírok – amelyeket az ottani bankoknak sikerült eladniuk a világnak – nem vethetők össze a hasonló európai eszközökkel. Európában – főleg Németországban – a jelzáloggal fedezett értékpapír (Pfandbrief) ultrabiztos eszköznek tekinthető, mert a bankok általában nem adnak az ingatlan értékének 60 százalékánál nagyobb hitelt. A hasonló amerikai papírokra úgy lehet tekinteni, mint egy lottószelvényre, mert ott a hitelintézetek gyakorta folyósítottak az ingatlan értékének 100 százalékára – néha ennél is többre – rúgó hiteleket olyan személyeknek is, akiknek nem volt állásuk vagy jövedelmük.

A bizonytalan követeléseket gyakran helyezik ki alacsony adójú országokba, a veszteségeket azonban idővel fedezniük kell az anyavállalataiknak, amelyek közül nem egy maga is a csőd szélén áll. A szükséges leírásokról az idei tavaszi eredménybeszámolók máris tartogatnak kellemetlen meglepetéseket, a teljes igazság azonban csak a 2009-ben közzéteendő mérlegadatokból derül majd ki.

Az amerikai eszközök ára meredeken esett, csakúgy, mint a dollár jegyzése. Ugyancsak csökkennek – egyes körzetekben évi 10 százalékos ütemben – az amerikai ingatlanárak, ezt pedig követi a jelzáloggal fedezett értékpapírok jegyzése. Csak a részvénypiaci árak maradtak viszonylag stabilak, de idő kérdése, hogy ezek is lejtmenetnek indulnak-e. A Standard & Poor’s amerikai ár-nyereség hányadosa tavaly 26,84 volt, ez jóval felette van az 1881 óta számított, 16,31-os, hosszú távú átlagnak.

A valószínűsíthető recesszió fő okát az amerikai eszközök értékvesztése adja. Első lépésként a fogyasztók fogják vissza a kiadásaikat, amint szembesülnek a szigorodó hitelfeltételekkel és ingatlanaik értékének csökkenésével. Ez a nemzetközi kereskedelem mechanizmusain keresztül minden országot érint majd, lassítva az egész világgazdaság növekedését. Másodikként a bankok jelentős (becslések szerint mintegy 300 milliárd dolláros) tőkevesztésének hatása lép be, ami – a tőkemegfelelési ráták miatt – az üzleti hiteleik visszafogására kényszeríti őket, jelentősen hátráltatva a beruházásokat.

Bár a Fed a kamatcsökkentéseivel igyekezett megelőzni a recessziót, tőkét – amellyel kivédhető lenne a kényszerű hitelszűkítés – azonban nem tud juttatni a bankoknak. Valamivel ígéretesebbnek látszik a kongresszus által elfogadott, 150 milliárd dolláros adócsökkentés, kérdéses azonban, hogy ez kompenzálni tudja-e az ingatlanárak esése miatti vagyonvesztést, és képes lesz-e megelőzni a recessziót.
Bármiként legyen is, a parti mindenképpen véget ért.