Az éhséglázadások kora

Krízis. Az élelmiszerárak emelkedése Niger, Szenegál, Kamerun és Burkina Faso után Afrika más országaiban is éhséglázadásokhoz fog vezetni – hangzott el az Afrikai Unió múlt heti addisz-abebai pénzügyminiszteri tanácskozásán. Kanayo Nwanze, az ENSZ mezőgazdasági alapjának alelnöke rámutatott: a rizs ára január eleje óta több mint kétszeresére emelkedett, és emiatt az eddiginél is többen éheznek a legszegényebb kontinens lakói közül. Az afrikai országok importból kénytelenek fedezni élelmiszer-szükségletük zömét, így a világpiaci árak emelkedése őket érinti a legsúlyosabban.

Afrika gabonaimport-számlája az ENSZ szerint az idén 15,2 milliárd dollárra emelkedik, ez másfélszerese a tavalyinak. A népességnövekedés, az időjárási szélsőségek és a bioüzemanyag-piac felfutása mellett a termelő országok kiviteli korlátozásai is hozzájárulnak az árak emelkedéséhez. A kormányok az élelmiszerek importvámjának és forgalmiadó-terheinek csökkentésével, illetve szubvenciókkal igyekeznek mérsékelni a drágulást, ám siralmas fiskális helyzetük miatt korlátozottak a lehetőségeik – írja a Financial Times.

A kontinens államai tehát egyre inkább rászorulnának a nyugati segélyekre, de az OECD pénteken közzétett adataiból az derül ki, hogy ezek összege elmarad a korábbi vállalásoktól. Tavaly – az adósságelengedésen túl – 2,4 százalékkal nőtt ugyan az OECD-tagok által a szegény országoknak folyósított segélyek összege, de ezek nagysága mind az ENSZ elvárásaitól, mind a G7 vállalásaitól elmarad. A világszervezet azt szeretné, ha a fejlett államok GDP-jük 0,7 százalékát költenék a fejlődők támogatására, ám tavaly mindössze 0,28 százalék volt az átlagos mutató. (Az USA hazai összterméke 0,16, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország 0,36-0,39 százalékát fordítja segélyezésre.) Ha nem jön áttörés, a Nyugat marginális szereplővé válhat Afrika fejlesztésében. Kína ugyanis egyre nagyobb összegeket fordít ottani infrastruktúra- és más beruházásokra, cserébe hozzáférést kér a kontinens nyersanyagaihoz.

A robbanással fenyegető szociális gondok enyhítését a polgárháborúk és a diktatúrák is nehezítik. Zimbabwéban továbbra is kérdéses, vajon a választásokon győztes ellenzék át tudja-e venni a hatalmat az egykor virágzó országot nyomorba döntő Robert Mugabétól. A diktátor állítólag hajlandó büntetlenségéért cserébe lemondani, de sokan inkább újabb választások kiírására számítanak. Kenyában eközben sikerült megegyezni az ellenzék és az eddigi elnök közötti hatalommegosztásról, de ez sem ígér rövid távon kibontakozást. VG