Kötélhúzás az ukrán vezetők között

Kettős arculatot mutat az ukrán politikai elit az utóbbi időben. Néhány kérdésben – például a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való csatlakozás megítélésében – példás egyetértés alakult ki az államfő, a kormányzat és a törvényhozás között, a privatizáció elvei kapcsán viszont kísértenek a régi ellentétek, amelyek utóbb Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko kormányfő között is felbukkantak.

Az államfő által még februárban Genfben aláírt WTO-csatlakozási jegyzőkönyvet óriási (411/450 fős) többséggel fogadta el a kijevi parlament. A dologban főleg az a meglepő, hogy a korábbi miniszterelnök, Viktor Janukovics frakciójából milyen sokan támogatták a lépést. Ennél is különlegesebb az a fejlemény, hogy a kormányzati célok közül eltűnt az az elv, amely szerint Oroszországot a lehető leghosszabb ideig távol kell tartani a WTO-tól, akár vétó árán is. A fordulat mögött a Neue Zürcher azt a felismerést látja, hogy a nagy keleti szomszédot könnyebb lesz kezelni, ha majd őt is kötik a szervezet előírásai.

A negatív fejlemények sorában viszont jelentések sora utal az államfő és a miniszterelnök közötti feszültségek kiújulására. Juscsenko legutóbb öt nagyvállalatot törölt az eladandó állami cégek Timosenko által összeállított listájáról, mert azok magánkézbe adása szerinte ellentétes lett volna az elfogadott privatizációs irányelvekkel. További vita bontakozott ki kettejük között arról, hogy ki vezesse az állami vagyonalapot. Timosenko még korábban elbocsátotta az intézmény vezetőjét, Juscsenko erre válaszolva elnöki dekrétummal rendelte el az intézkedés viszszacsinálását. Ennél is nagyobb kudarcot jelent azonban a miniszterelnöknek, hogy a követelésével ellentétben az ukrán gázimportőr nem közvetlenül a Gazprommal írt alá szállítási megállapodást, hanem az RosUkrEnergóval, amelyet Moszkva egyik helyi gazdasági ágensének tartanak.

Az állam- és a kormányfő között folyó hatásköri vitákat különösen beárnyékolja az erőteljesen gyorsuló infláció. Az irányzat mögött általában a világszerte érvényesülő élelmiszerár-robbanást, az orosz gáz árának emelkedését, nem utolsósorban pedig Timosenko nagyvonalú osztogatásait látják.