Arabok bevásárló körúton
Pénzeső. Világméretű cégvásárlásokkal, iparvárosok létrehozásával, a gazdaság liberalizálásával és privatizációval igyekeznek értékállóvá tenni olajdollár-százmilliárdjaikat az Öböl menti arab országok. Elemzők szerint a mostani boom által hozott gazdagságot hatékonyabban fektetik be a térség államai, mint tették a hetvenes évekbeli első olajárrobbanás idején, amikor zömmel terméketlen presztízsberuházásokra „tapsolták el” a pénzt.
Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat országa – Bahrein, az Abu-Dzabiból, Dubaiból és öt másik miniállamból álló Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait, Omán és Szaúd-Arábia – tavaly több mint 400 milliárd dollárra tett szert a kőolaj- és földgázkivitelből, és ha száz dollár felett marad az olajár, akkor ez az összeg 2020-ig a Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) becslése szerint 9 ezer milliárdra nőhet. (Összehasonlításként: a hat ország összesített GDP-je 800 milliárd dollár körül volt 2007-ben.) A térség jegybankjai, uralkodócsaládjai és a stratégiai vásárlásaikkal Nyugaton nem kis riadalmat keltő állami befektetési alapok vagyonát a különböző becslések 1,8–3 ezer milliárd dollár közöttre teszik.
A kérdés az, meddig tartanak a bő esztendők, illetve hogyan sikerül átmenteni a gazdagságot az olaj utáni korszakra. A készletek végesek – a bahreini olajmezők kimerülőben vannak, és Szaúd-Arábiában is gyorsabban nő a lakosok száma, mint a szénhidrogén-kitermelés. A sivatagi királyság a távközlési szektor privatizálásával, a pénzügyi szektor és a légi közlekedés liberalizálásával igyekszik hosszabb távon is versenyképessé tenni gazdaságát, és nagy reményeket fűz ahhoz a fél tucat iparvároshoz, amelyek a következő évtizedben nőnek ki a homokból, több ezer üzemnek adva otthont. A szaúdi beruházási tevékenység is élénkül: épp tegnap jelentették be egy újabb, 5,33 milliárd dollárral kistafírozott állami befektetési vállalat létrehozását.
Az egy lakosra vetítve legmagasabb olajbevételekhez jutó Katar és Kuvait külföldi vállalatok részvényeinek felvásárlásával diverzifikálja vagyonát. Abu-Dzabi pedig – a hagyományos nehéziparban gondolkodó szaúdiakkal ellentétben – a megújuló energiaforrásokkal és általában véve a környezettechnoló-giával kísérletezik. Dubai a kultúrában és a turizmusban is kitörési pontot lát: a világ egyetlen hétcsillagos szállodájának számító Burj al-Arab, a legmagasabb toronyháznak szánt, most épülő Burj Dubai mellett több múzeumkomplexum is jelzi az emirátus eltökéltségét.
Magyarország és az Öböl menti országok között folyamatos a kapcsolattartás, rendszeresek a tárgyalások a gazdaságdiplomácia szintjén. Garamhegyi Ábel, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára, külgazdasági kormánymegbízott a közelmúltban járt például Bahreinben és Katarban. Mint mondja, komoly befektetői érdeklődést tapasztalt, mind portfólió-, mind kockázati tőkebefektetők részéről. Az Öböl menti országok tőkekihelyezési gyakorlata, üzleti modellje egyébként speciálisnak mondható – összegezte tapasztalatait. Ugyanis általában első lépésként betársulnak valamely projektbe, s ilyen „mellékszálon” fektetnek be egy-egy országban. Nálunk például a Molban van ománi befektetés, de sok szállodában is van Öböl menti országbeli tulajdonrész – emlékeztetett.
Egyébként nem csak a gazdasági tárca igyekszik felkelteni az Öböl menti tőke érdeklődését a magyarországi lehetőségek iránt. Tavaly nyáron például Göncz Kinga külügyminiszter is Katarban, illetve Kuvaitban járt (egyébként a Mol elnök-vezérigazgatójával együtt). Akkor lapunknak azt nyilatkozta, hogy az Öböl térsége fontos számunkra: óriási az ottani államokban a gazdasági fejlődés, sok a befektethető tőke, s szimpátiával közelítenek Magyarország felé. Tárgyalásain elsősorban az ingatlanágazatban, az idegenforgalomban és a Magyarország számára kiemelten fontos energetikai együttműködés területén tapasztalt befektetői érdeklődést. NVZs–TG
-->
