Buenos Aires az elmúlt öt év átlagában 8 százalékos gazdasági növekedéssel kérkedhetett, ami – legfrissebb előrejelzések szerint – jövőre 2 százalékra lassul. Az Allianz Dresdner vezető közgazdásza ehhez hozzáveszi a 2008-ra várt 25 százalékos inflációt, és egyenesen stagflációról beszél.
Az argentin gazdaság növekedésében várható törést elemezve a Financial Times német nyelvű kiadása rámutat, hogy annak legfőbb okát a gazdaságpolitikában megfigyelhető kapkodásra kell visszavezetni.
Az országnak valójában minden oka meglenne, hogy bizakodással tekintsen a jövő elé, hiszen legfőbb kiviteli cikkei – az agrártermékek – iránt világszerte élénk kereslet tapasztalható, gyorsan emelkedő árszint mellett.
A kormány azonban – a „szegények megsegítésének” jelszavával – tovább emelte a kiviteli illetékeket, a legnagyobb volument képviselő két termény, a szója és a búza esetében például 35-ről 40 százalékra. Ehhez hozzávéve a belső adóterheket, van olyan gazdaság, amelynél az állami terhek aránya eléri a tiszta jövedelem 90 százalékát.
Az eredmény az, hogy a jó adottságokkal rendelkező agárágazat termelése csökkenni fog. Az utóbbi hónapokban, néhány nagyáruházban máris hiány volt tejből és húsból. A gyorsuló ütemű drágulás emellett felidézi a 90-es évek hiperinflációja által kiváltott félelmeket a lakosság körében, ezért, aki csak teheti, visszafogja a fogyasztását.
Történik mindez olyan időben, amikor a makrogazdasági viszonyok alapján pesszimizmusra valójában semmi ok sem lenne: az állami költségvetés még májusban is jelentős többlettel zárt, a valutatartalékok pedig – az évek óta megfigyelt jó exportteljesítménynek köszönhetően – 50 milliárd dolláros szintre ugrottak.
