Hiába várnak fordulatra Japánban
Kétkedés tapasztalható befektetői körökben a leendő új japán miniszterelnök által vázolt gazdaságélénkítő tervek láttán. A posztra tegnap jelölt Aszo Taro egyszerre csökkentené a kiadásokat és az adókat, ezt a piacok mindenütt kedvezően fogadnák, a befektetők azonban ez alkalommal bizonytalanok abban, hogy ettől várható-e érdemi fordulat.
A magas energia- és nyersanyagárakkal küszködő, receszszióba hajló gazdaságban többre lenne szükség, mint technikailag könnyen kezelhető fiskális intézkedésekre. Az ígért adó- és kiadáscsökkentéstől az adott környezetben legfeljebb rövid távú ösztönző hatás várható. Tartós változásokhoz szükség lenne az egész termelő és szolgáltató szektor versenyképességének lökésszerű megerősítésére, a törékeny jóléti rendszer stabilizálására, mindezt a mostanában nyugdíjba vonuló, háború utáni népes generáció nyugdíjellátásának szavatolása mellett.
Hatásos ösztönző programok azonban – átmenetileg mindenképpen – pótlólagos finanszírozási igényt támasztanak. A deficit növelése ez alkalommal nem járható út, mert a – világon fajlagosan az egyik legnagyobb – államadósság már a GDP 150 százaléka felé tart. A kormány a pangás egy évtizede alatt csak nagyobb horderejű keresletélénkítő programból legalább kilencet hajtott végre, így fiskális ösztönzéshez minimális mozgástér sem áll rendelkezésre.
A kabinet elvileg folyamodhatna a forgalmi adó emeléséhez, ennek útjában azonban ott fölöttébb erős politikai akadályok állnak. Ilyen körülmények között inkább csak a közelgő alsóházi választások elé időzített kampányígéretnek látszik a személyi jövedelmek és a tőzsdei befektetések hozamai utáni adók csökkentése, illetve a vállalati kutatási-fejlesztési tevékenység tervezett ösztönzése. Reuters
