Sivataggá válik az ország? Magyarország elpazarolja vizeit

„Naponta egymilliárd ember nem jut elegendő ivóvízhez” – jelentette ki Butrosz Butrosz Gáli, az ENSZ volt főtitkára a BBC brit közszolgálati csatornának adott interjújában. A politikus szavait megerősítette az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületének (IPCC) csütörtökön véget ért genfi tanácskozása, amelyet a megújuló energiaforrások, így az édesvíz kapcsán is folytattak. Az IPCC az USA Today online hírújságjának nyilatkozó szakértője szerint a szervezet tavaly elfogadott jelentése kitér arra, hogy részben a rablógazdálkodás, részben a klímaváltozás következtében 2050-re a világ népességének fele nem jut elegendő ivóvízhez. Butrosz Gáli is megerősítette: a Nílus völgyének országaiban és a Közel-keleten a következő évtizedekben háborúkat is okozhat az édesvíz hiánya.

Magyarország édesvíz szempontjából kiváló helyzetben van, a Kárpát-medence gazdag felszíni és felszín alatti vizekben, így egyelőre nem kell tartanunk a szomjúságtól. A lapunknak nyilatkozó szakemberek azonban nem ennyire derűlátók: hazánk ugyanis az egybehangzó vélemény szerint elpazarolja édesvíz és termálvíz kincsét.

„Nem becsüljük meg az ivóvizet” – mondta kérdésünkre Ányos József a Magyar Víziközmű Szövetség (MVSZ) elnöke. A Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója szerint a magyarok inkább fogyasztanak palackozott ásványvizet, pedig hamarosan idehaza is nagy kincs lesz a vezetékes víz. „A felszíni vizeink nyolcvan százaléka a határainkon túlról érkezik. Jelenleg az a stratégia, hogy ezt a vízmennyiséget, az árvízveszély miatt, minél gyorsabban ki kell terelni az országból. Pedig inkább tározókban kellene tartani, fel lehetne használni öntözésre, gazdálkodásra, nem kellene akkor a drága ivóvizet pazarolni. Itthon azonban tabutéma a víztározók építése, holott ez elemi szükséglet lesz a klímaváltozás miatt. A globális felmelegedés ezt előbb vagy utóbb ki fogja kényszeríteni” – jelentette ki. Kiemelte, hogy a Vásárhelyi terv keretében tervezett 13 víztározó helyett eddig csak a cigándi készült el és a tiszaroffi tározó épül, amelyek kapacitása egyszerűen nem elegendő.

Amikor az ivóvíz drágább, mint a bor

A nyár horvát szomszédainkat sem kímélte: Peljesac-félsziget melletti Ston városában meglepetés érheti azt, aki egy kancsó tiszta vizet kér: a vendéglátóhelyeken ugyanis a víz decije 3 kunába, azaz csaknem száz forintba kerül. A dalmátok kedvenc itala, a magyar fröccshöz hasonló bevanda, amely egy deci vörösborból és egy deci hideg, sima vízből áll, meglehetősen drága, mert míg a bor 2 kuna (65 forint), addig hozzá a víz 3 kunába kerül.

Ányos József szerint, ha hamarosan nem változik a vízgazdálkodás, az egyre kevesebb nyári csapadék miatt fogyasztási korlátozásokat kell majd bevezetni. „Ez elsősorban a mezőgazdaságot és az ipari szektort érintheti, a lakosság – kezdetben – hasonló korlátozásokra számíthat, mint Európa más részein: tilos lesz vezetékes vízzel kerteket locsolni, vagy autókat mosni. Nyugat-Európa legtöbb országában már most is egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki vezetékes ivóvízzel locsolja a kertjét.

Szerencsére hazánk most még gazdag felszín alatti vizekben is, így komoly gondokat nem okoznak majd a nyári aszályok – tette hozzá. Kiemelte azonban, hogy ez nem lesz mindig így. „A termálvizek hasznosításában még elképesztőbb a pazarlás: az ország kincse egyszerűen elfolyik. Bármelyik település, bárhol fúr egy ezer méteres kutat, abból ömlik a termálvíz, vagy a gyógyvíz, de senki nem gondolkodik azon, hogy ennek a víznek vissza is kellene kerülnie. A nyakló nélkül kitermelt víz előbb-utóbb el fog fogyni, ez így sokáig nem mehet” – mondta.

Egy 2003-as tanulmány adatai szerint 2001-ben 10 millió köbméter termálvizet emeltek ki hazánkban. Jelenleg nincs hivatalos adat arról, hogy mennyi az éves vízkiemelés, de az időközben fúrt kutak kapacitására alapozott becslések szerint ez meghaladhatja a 100 millió köbmétert évente. „Ha nem vezetünk be nagyon hamar mennyiségi korlátozásokat a kitermelésben, egyszer csak el fog fogyni. Akkor majd lehet várni, mikor fog feltörni az artézi kútból a víz” – mondta. Külön kiemelte, hogy a termálfürdőkben felhasznált melegvíz sokszor egyszerűen szennyvízként elfolyik. „Ez bűnös pazarlás” – tette hozzá.

Magyarországon nem csak a globális felmelegedés miatt kerülhet veszélybe a lakosság ivóvíz-ellátása. A Duna völgyének települései, többek közt Budapest is, közvetve a folyóból, azaz a folyó mentén fúrt kutakból nyeri vízellátásának nagy részét. Pontosan ezt veszélyezteti a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztési programja, amelynek keretében 2,7 méteres mélységben, 150-180 méter szélességben kotornák végig a Duna medrét, hogy a teherhajók számára optimális 2,5 méteres merülési mélységet biztosítsák. „Méterekkel lejjebb száll majd a talajvíz szintje, ennek pedig három következménye lesz: először is mélyebb kutakat kell fúrni, költségesebb lesz a víztisztítás, így drágább lesz a vezetékes ivóvíz. Másodszor a Duna teljes hazai szakaszán kiszáradhat, elpusztulhat a parti növényzet és az ártéri erdők, mint Gemenc, vagy a Szigetköz. Harmadszor pedig a Duna menti területek, így a Bács-Kiskun megyei Homokhátság még kevesebb vízhez jutnak”– mondta lapunknak Figeczky Gábor, a WWF természetvédő szervezet természetvédelmi igazgatója. Kiemelte: mindez hozzájárul majd a globális felmelegedés miatti aszályos időszakokhoz. „El kell majd döntenie a kormánynak, melyik ujjába harapjon: a hajózást támogassa, vagy a Duna mellett élők ivóvizét biztosítsa” – mondta.

A Kárpát-medence gazdag felszíni és felszín alatti vizekben, így egyelőre nem kell tartanunk a szomjúságtól -->