A New Economic Fuondation nevű brit kutatóintézet egy kiadványba gyűjtve tette közzé az ajánlásait. A könyvnek a főáramhoz tartozó sajtó a „pamflet” besorolást adta, a rangos The Economist „zöld, könnyed és téves” minősítéssel utasította el a gyűjteményt. A Reuters mindazonáltal átvette és közzétette a legfőbb ajánlásokat.
Ezek szerint vissza kellene fordítani a korábbi – fúziók vagy átvételek útján végrehajtott, egyre nagyobb cégméreteket eredményező – bank-konszolidációt.
A kisebb – jobbára csak kommunális léptékben tevékenykedő – pénzintézeti entitások közül egynek-egynek a bukása nem tudná megrázni az egész rendszert, így nem lenne szükség horribilis összegű, és az adófizetőket megnyomorító mentőakciókra. A pénzügyi szférában az egyes szolgáltatási-tevékenységi körök szerinti szegregációt követelnek a szerzők, együtt a régi települési postai és postabanki funkciók újjáélesztésével.
A válság nyomán legégetőbbé vált problémák kezelésére a kutatók „kamatteher nélküli, közületi pénz” bevezetését sürgetik, amiről talán nem is sejtik, hogy az elméleti felvetés keretei között is milyen súlyos történelmi előzmények kapcsolódnak a fogalomhoz. A tőzsdei tranzakciók megadóztatásának ötlete pedig egyáltalán nem új keletű.
A könyv – amelynek a szerzők, a főnix-madárra utalva a „Krach hamvaiból” (From the ashes of the crash) címet adták – egy valódi „zöld megújulást” ajánl. Eszerint túl kellene lépni a munkaköröknek a „kékgalléros-fehérgalléros” fogalmak szerinti megosztásán, és a foglalkoztatást „zöld-galléros” munkahelyek tömeges teremtésével kellene megoldani. Mindennek politikai kereteit a 30-as évek amerikai válságának kezelésére kimunkált „New Deal” program „Green” jelzővel ellátott mai változata adná.
Az egyenlőtlenségek visszaszorítására a jelenlegi minimálbérrel szemben azt ajánlják, hogy legyenek megszabott maximális bérek, amivel csökkenteni lehetne a késztetést a visszaélésekre. A válság miatt kilakoltatással fenyegetett családok számára törlesztési moratóriumot ajánlanak a szerzők. A kutatók maguk is elismerik az ajánlásaik szokatlan jellegét, hozzáteszik azonban, hogy a mai idők – korábban minden bírálat felett álló – doktrínák felülvizsgálatát is ki tudták kényszeríteni. Néhány éve például szakmai közfelháborodást váltott volna ki bármely felvetés magánbankok állami szanálásáról és ennek révén az állami tulajdonsás bizonyos formáiról. Az intézet vezetője – az adott modell alapján – gazdasági, társadalmi és politikai dogmák sorának feladását sürgeti.
