Válságkoncepciók sora
Van olyan önkormányzat, ahol csökkentik a helyi iparűzési adó kulcsát, másutt növelik a kommunális adóét, mindkét helyen a bevétel növelése a cél. Van, ahol elhalasztják a fejlesztéseket, hogy jusson pénz a működésre, másutt felgyorsítják a beruházásokat, hogy munkaalkalmakat teremtsenek. Van, ahol örülnek az intézményeiknek, mert – bár
reálértékben évek óta csökkennek a központi normatívák – az a pénz legalább biztosan befolyik, másutt hatalmas terhet jelent az iskolák, óvodák, bölcsődék napközik, rendelők fenntartása, mert az állam szűkmarkúsága miatt a saját büdzséből kell pótolni a
hiányzó összegeket. Van, ahol eladják a még meglévő vagyontárgyaikat, hogy – más kiutat nem találván – lélegzethez jussanak, másutt görcsösen ragaszkodnak a családi ezüsthöz, és megpróbálják jó gazda módjára hasznosítani. Van, ahol hitelt vesznek fel, kötvényt bocsátanak ki, másutt irtóznak az eladósodástól. Van, ahol intézményeket zárnak be, embereket bocsátanak el, másutt úgy gondolkodnak, ha már nem tudják a közszolgák bérét emelni, akkor legalább az állásuk megőrzésével nyújtanak számukra biztonságot.
Mindebből látszik, hogy az eltérő helyzetben lévő önkormányzatok más-más megoldást keresnek az életben maradásukhoz. Egyben azonban minden település, megye vezetője egyetért, a mostanában elfogadott vagy arra váró jövő évi költségvetési koncepciójuk rendkívüli takarékosságra, új megoldások felkutatására ösztönzi őket.
Tatabányán kedden tárgyalják meg a város jövő évi költségvetésének koncepcióját, a főöszszeg várhatóan alacsonyabb lesz néhány százmillió forinttal, mint az idén, 18–19 milliárd forint közé tervezik. Bencsik János polgármester a Világgazdaságnak elmondta, elsősorban az állami támogatások csökkenése miatt – jelenleg a 2004–2005-ös normatívák reálértékének mindössze 60 százalékát kapják meg – kényszerül takarékosságra a város. Persze a gazdasági válság hatása közvetlenül is érezhető. Egyrészt a multinacionális cégek termelése csökken, emiatt a helyi iparűzési adóból származó bevétel öt százalékkal lesz alacsonyabb, mint ebben az évben, s azért csak ennyivel, mert lesznek új adófizetők is. De legalább ennyire nagy gond, hogy csökken a közalkalmazottak, valamint a nyugdíjasok jövedelme, hiszen így kevesebb pénz folyik be szja-ból, továbbá viszszaesik a termékek, szolgáltatások iránti kereslet. Az önkormányzat keresi a megoldásokat, a folyamatban lévő fejlesztéseit – színház-rekonstrukció, élményfürdő építése – nem állíthatja le, az uniós pályázatokhoz pedig biztosítani kell az önrészt. S a működési költségekben is lehetnek megtakarítási lehetőségek, ezért át kell tekinteni az intézményi struktúrát. De leginkább a szabadon választott feladatokra – kultúrára, sportra – jut kevesebb pénz a megszorítások miatt.
Szentkirályon 315 milliós költségvetést állítanak össze, az ezt megalapozó koncepciót már elfogadta a község. Szabó Gellért polgármester a Világgazdaságnak úgy fogalmazott, működésre megpróbálnak annyit költeni, mint ebben az évben, fejlesztésre – a már beindított pályázatok alapján és a korábbi tartalékolásnak köszönhetően – valamennyivel több jut. A település mindehhez adóemelésre kényszerül, a kommunális adó éves díját emeli fel ötezerről hatezerre. A politikus, aki egyben a Magyar Faluszövetség elnöke is, azt mondta, a falvak – bár jelentős különbségek vannak a helyzetüket, lehetőségeiket illetően – szorongva várják a jövő évet. Tartanak az energiaárak okozta költségnövekedéstől, a munkatársaik jövedelmének csökkentésétől, s szomorúan veszik tudomásul az állami normatívák csökkenését. Abszurd módon azonban mégis azoknak a helyzete a reménykeltőbb, amelyek intézményeket működtetnek, hiszen legalább számíthatnak kormányzati bevételre. Valójában azonban a községek közül az idegenforgalmi szempontból frekventált helyen, a nagyvárosok agglomerációjában fekvőknek, illetve azoknak van kisebb okuk az aggodalomra, ahol jelentősebb vállalkozás működik.
