Fogynak New York-ban a kortárs művészeti galériák

A New York Times összegzése szerint jórészt olyan közepes méretű kiállítóhelyekről van szó, amelyek a pályájuk kezdetén álló művészek befuttatásával foglalkoztak. Ilyen egyebek mellett a Clementine, Guild & Greyshkul, a Roebling Hall, a Rivington Arms és legutóbb a Charles Cowley Gallery.

Utóbbi cég tulajdonosa harminc év után döntött úgy, hogy visszavonul a műkereskedelemből. Elmondása szerint az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy a májusi nagy kortárs kortárs művészeti árverései idején - a korábbi évekkel ellentétben - egyetlen jelentős gyűjtő sem kereste fel galériáját.

Az aukciókhoz hasonlóan a galériás kereskedelemben is a kortárs művészet érzi meg legerősebben a gazdasági válság hatásait. Szinte teljesen eltűntek a galériákból azok a Wall Street-i pénzügyi szakemberek, akik korábban rendszeresen hazavittek egy-két tízezer dolláros kategóriájú képet vagy objektet.

Josh Baer műtárgypiaci szakértő szerint a közepes méretű kortárs galériák forgalma 50-80 százalékkal csökkent az idén, és valószínű, hogy szeptemberben sok olyan galéria sem fog kinyitni, amelyik mostanáig még kihúzta valahogy.

A nagy vagyonnal rendelkező, komoly gyűjtők továbbra is vásárolnak, de óvatosabban, mint a korábbi években. Ők elsősorban a nagy galériákat (Gagosian, David Zwirner) látogatják, és már befutott, a múzeumok által is "kanonizált" művészektől vásárolnak.

Azok a kereskedők, akik nem vonultak ki a piacról, a drága installációs kiállítások elhalasztásával, a bemutatók időtartamának kitolásával, vékonyabb katalógusok kiadásával, a művészeti vásárokon való részvételük ritkításával és a művészeknek fizetett előlegek megvonásával próbálnak spórolni.

Arra is van példa, hogy két korábbi versenytárs összefog. A Schroeder Romero például tavaly ősszel vegyes vállalatot alapított a szomszédos Winkleman Gallery-vel: a Compound Editions nevű új cég 100-300 dollár közötti árú sokszorosított műveket árusít - eddig nagy sikerrel.