A gazdasági helyzet rosszabbra fordulása felerősített egy – már hosszabb ideje kimutatott – élelmiszerpiaci irányzatot: az egészséges készítmények – amelyek a különféle „bio-” minősítéseknek megfelelnek – egyre drágábbak lesznek, a silányabb termének ára viszont esik.
A hatás az egyes városnegyedek között is kimutatható. Seattle-ben a feketék és a latin-amerikai származásúak által lakott körzetekben aránytalanul sok a túlsúlyos ember, míg a gazdagabb, a fehérek által lakott kerületekben egészségesebb testalkatúakat lehet inkább látni. Az arány egyes viszonylatokban az ötszöröst is eléri.
A jelenségről beszámolva a Der Spiegel rámutat, hogy a 30 vállalat részvényeinek alakulását tükröző Dow Jones index a 2008-as válság-esztendőben csak két olyan céget tartalmazott, amelynek a jegyzése emelkedést mutatott a 12 hónap során: az egyik az olcsó tömegcikkek és élelmiszerek forgalmára szakosodott Wal-Mart, a másik a McDonald’s gyorséttermi hálózat. A két cég üzleti mutatói az idei év eddig eltelt hónapjaiban tovább javultak.
Velük szemben viszont a bio-élelmiszerekre szakosodott üzlethálózatok – például a Whole Foods – vergődnek, és minden egyes vevőjükért elkeseredett küzdelmet folytatnak.
Az egyik amerikai közegészségügyi intézmény (CDC) szerint már a válság előtt is az ottani felnőtt lakosság egy 34 százalékos hányada – több mint 72 millió fő – túlsúlyosnak számított, az arány a gyermekek körében 16 százalék volt. A jövedelmek megcsappanása által kikényszerített, olcsóbb táplálkozás nyomán felgyorsult az elhízás, és új fogalom került a köztudatba: a „recessziós kilók”.
A gyermekélelmezés javításában elért eredmények drámai módon visszafordultak, és a mostani állapotot a 35 évvel ezelőttihez hasonlítják. A kongresszusban eközben mérlegelnek egy törvénytervezetet, amellyel a cukortartalmú italok forgalmát vetnék alá súlyosabb adónak, amit azonban a lakosság inkább egy – a válság terheit tovább súlyosbító – újabb állami jövedelemszerzési akciónak tekint.
