Ezt az álláspontot persze az MNB, a bankok, a kormány és az ellenzék, mi több, a magyar közgazdász szakma túlnyomó többsége tagadja, bár egyikük sem áll elő kézzelfogható cáfolattal. A devizahitelek bedőlésének veszélye lett az egyetlen indok a forint megalapozatlanul erős árfolyamának fenntartására – írja Róna Péter a Népszabadságban.
Az MSZP elnöke például a Bajnai-kormány sikerének bizonyítékát a devizahitelek törlesztőrészleteinek mérséklődésében látja, ami a forint visszaerősödésének köszönhető, s egy pillanatig sem mérlegeli az erősebb forint hatását a nemzetgazdaság teljesítményére vagy a foglalkoztatottságra. A Fidesz vezérkara kórusban kárhoztatta a kormányt, hogy lám a szlovákoknak sikerült az év elején az eurót bevezetni, nekünk pedig nem. Voltak elemzők, akik egyenesen azt javasolták, hogy meneküljünk az euróba a válság elől. Jól tennék az említettek, ha megnéznék, mi is történt az euró mielőbbi bevezetését szorgalmazó államokban.
A magyar gazdaságpolitika vezetőinek várakozására és elméletére rácáfolva Szlovénia kivételével éppen azok a gazdaságok szenvedik el a legnagyobb visszaesést, amelyek leginkább kötődnek az euróhoz. A balti államok, amelyek fizetőeszközüket az euróhoz kötik és annak leértékelésében a valutaválság veszélyét látják, a 14-18 százalékos zsugorodásával gazdasági összeomlást élnek át, néhány hónappal azután, hogy példátlanul sikeresnek minősítették őket. A reálbérek és az életszínvonal legalább 15 százalékos csökkenése náluk immár elkerülhetetlen. Szlovákia, az euró sikeres bevezetéséhez vezető út élenjáró feltérképezője pedig az első hat hónap alapján 11,4 százalékos GDP-visszaesésre számíthat 2009-ben.
Viszont szomszédja, a nála és nálunk is óvatosabb Csehország szép csendesen utat engedett a korona leértékelődésének, minek köszönhetően gazdasága mindössze 3,4 százalékkal esik vissza. De a leglátványosabb bizonyíték Lengyelország esete.
