Nagy bajban az amerikaiak
Észak-Amerikában ágazatok sorában figyelhető meg visszavonhatatlan sorvadás, ez egyet jelent azzal, hogy munkahelyek tömege tűnt el egyszer s mindenkorra. E hosszabb távú folyamat tekintetében pedig egyelőre korai lenne számottevő jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a júliusi mutató az előző havi 9,5-ről 9,4 százalékra javult.
Az ország egészét számítva mintegy 6,7 milliónyian veszítették el az állásukat a válság kezdete óta, a munkanélküliségi ráta pedig folyamatosan 10 százalék közelében mozog, szemben a legutóbbi ciklus csúcspontján kimutatott 4,9 százalékkal.
Az elkövetkező hónapokban mintegy másfél millió fő esetében jár le a munkanélküli-segély, ami azt sejteti, hogy a jelzáloghitel-tartozások miatt lefoglalt mintegy 5 milliónyi lakás után további nagyszámú kilakoltatás várható. Csupán a helyzet kozmetikázását jelentheti Timothy Geithner pénzügyminiszter terve a segélyezés időtartamának némi meghoszszabbításáról.
Bár az utóbbi napokban több hivatalos intézmény is hangoztatott olyan visszafogottan optimista előrejelzést, hogy az év vége felé egyértelműen pozitívba fordul a GDP alakulásának rátája, a súlyos munkanélküliséget illetően mindez csak árnyalatnyi javulást hozhat.
Becslések szerint a növekedés újraindulásakor is akár 5-6 évre lehet szükség ahhoz, hogy a legutóbbi konjunkturális csúcson tapasztalt foglalkoztatási viszonyok helyreálljanak. Ha lesz is növekedés, annak mértéke kétséges, mert a fiskális élénkítéssel a kincstár oly mértékben túlfeszítette a húrt, hogy a pénzügyminiszter legutóbb kénytelen volt egyensúlyjavító intézkedéseket kilátásba helyezni, kifejezetten utalva az adók esetleges emelésére, ami nyilván visszavetné az amúgy is lanyha keresletet.
