Az utóbbi néhány hónapban kialakult, sok pozitívumot mutató helyzetet a Videoton szemszögéből vizsgálva több okot látok az óvatosságra, mint az optimizmusra - írja Sinkó Ottó, a cég vezérigazgatója. A kilábalási periódus szerintem sokkal lassabbnak, hosszabbnak ígérkezik, mint ahogy sokan gondolják.
A válság kialakulásának egyik fő oka abban rejlik, hogy a pénzpiacok működése elszakadt a valós közgazdasági értékrendtől, azaz nem a hosszú távú, kockázatot is figyelembe vevő hozam vált irányadóvá.
Most megint mintha rózsaszínbe úszna át az általános jövőkép. A magamfajta gyakorló vezetőben felmerülhet a kérdés, hogy akik a válság során meglehetősen levizsgáztak, most hirtelen megvilágosodtak-e, vagy csupán egy újabb önszuggesztió indult meg a mielőbbi kilábalás iránti vágytól vezérelve.
Vállalati szemszögből vizsgálva több jelenségről kiderül, hogy hatása egyszeri. Közismert, hogy az elmúlt egy évben a „tehetős” országok óriási öszszegeket pumpáltak a gazdaságba a pénzintézetek feltőkésítésére, valamint a gazdaság élénkítésére. Mindenki egyetért abban, hogy az élénkítő csomagok nagyságukból adódóan megismételhetetlenek, nem tarthatók fenn hosszú távon. Ebből viszont az is következik, hogy kifutásukkal az általuk generált kereslet is megszűnik. Ha mindez az előtt történik, hogy a gazdaság magára találna, a globális kereslet csökken.
A globalizált iparágakban, mint az autóipar, ez rövidesen be is következik, hiszen a több ország által is bevezetett roncsprémiumok hatása fokozatosan megszűnik. Nálunk ezzel a hatással azon beszállítók szembesülnek majd, akik a programok által preferált alacsony kategóriás autók részegységeinek a gyártásában érintettek.
Egy másik, hazai példa: a kereskedelmi mérleg feltűnően nagy javulását nem csak a lakossági fogyasztáshoz és a beruházások elmaradásához kötődő csökkenése okozta, az ipari termeléshez kapcsolódó behozatal is jelentősen visszaesett. Derűlátó megközelítésben értelmezhetjük úgy, hogy a jövőben az jelentősen kisebb importhányadból is megvalósítható.
Közelebbről szemlélve azonban kiderül, hogy a jelenség mögött a nagy exportot lebonyolító cégek készleteinek a csökkenése húzódik meg. Ennek oka részben a válság által kikényszerített készletoptimalizálás, amely hosszabb távon is fennmaradhat, de még inkább az, hogy a leapasztott termelési volumen kisebb készletszinttel is elérhető. A helyzet normalizálódása az import megugrását hozza majd, amikor a válság okozta riadalomban radikálisan leapasztott készletek visszaállnak a hatékony termelés által megkövetelt szintre.
A számottevően visszaesett termelés összességében kevesebb forgóeszközzel valósítható meg, ez a jól működő cégeknél – a nálunk lévő multik többnyire ilyenek – a romló eredményesség ellenére az idén egyszeri, nagyon kedvező cash flow-t eredményez. Nagy a veszélye annak, hogy a felszabaduló forgóeszközök a 2009-es év lezárása után az eddiginél számottevően nagyobb formájában kikerülnek az országból, ezért a nettó működőtőke-beáramlás jelentősen visszaeshet, amelyre a pénzpiacok negatívan reagálhatnak.
