Önmagában a nagykövetek közös levele sem jelenti a befektetői megítélés feltétlen romlását, hiszen nyilván nem a képviselt országok összes magyarországi befektetőjének véleményét tükrözi, mégis erősen figyelmeztető jel. Látnunk kell ugyanis, hogy adott ország külső befektetői megítélése nagyrészt nem tényeken, hanem szubjektív tényezőkön alapul. Ez igaz a pénzügyi/hitelezői és a működőtőke-befektetések esetében egyaránt, ahogy ezt 2008 őszén is tapasztalhattuk.
Akkor a szinte hisztérikus válsághangulatban az egyébként valóban aggasztó magyar adóssághelyzetet és pénzügyi kilátásokat egy külföldi bank számítási hibája miatt a reálisnál sokkal rosszabbnak értékelték, de éppen a pszichológiai tényezők és a magyar gazdaság joggal kritizált állapota miatt fel sem merült a befektetők körében, hogy ezek az adatok irreálisak.
A pécsi vízmű „visszafoglalása”, a frekvenciatender vagy az infrastruktúra-fejlesztések különböző közbeszerzési ügyei csak utalásszerűen jelennek meg a nagykövetek levelében. Az érdeksérelmet szenvedett külföldi befektetőknek ugyanis egyelőre nincsenek szilárd bizonyítékaik arról, hogy valóban jogellenesen jártak el velük szemben, és a meggyanúsított magyar hatóságok eddigi védekezése is tartalmazott több, valóban megfontolásra érdemes szempontot.
A vízműügyben ilyen lehet a külföldi befektető állítólagos konfliktusa több más fogadó ország kormányzatával vagy jogrendszerével, a frekvenciatendernél pedig az egyébként komoly külföldi tényezők által támogatott vesztesek eredeti befizetési vállalásainak betartásáról folytak viták. A nagykövetek levelében nem említett területeken további lehetséges feszültségforrás az energiaszolgáltatók domináns jellegű piaci magatartása, amely megmutatkozik a nemzetközi összehasonlításban magas magyar energiaárakban is.
