Klaus Schwab és a WEF szervezői szerint a jövedelmi helyzet romlása és a folyamatosan fenyegető hitelkockázatok mellett az egyre rosszabb egészségügyi helyzet, a nyugdíjrendszerek finanszírozási nehézségei, illetve az elégtelen infrastruktúra jelentik a legsúlyosabb társadalmi kihívásokat.
A világ politikai, gazdasági, kulturális és tudományos elitjének tagjait egy helyre összegyűjtő davosi fórum legfontosabb idei témája természetesen a pénzpiac globális szabályozásának lehetősége lesz. Külön aktualitást ad a kérdésnek Barack Obama amerikai elnök múlt héten nyilvánosságra került javaslata, amelynek értelmében Washington radikálisan korlátozná a bankok nagy kockázattal járó saját számlás befektetési ügyleteit (VG, január 22., 5. oldal). Ezenfelül egyre többet lehet hallani szakemberektől, hogy ha a politika és a szabályozó szervek nem „ütik tovább a vasat”, a válság jeleinek elenyészésével a bankok egyre inkább hajlamosak lesznek régi, katasztrofális következményekkel járó üzletmenetükhöz visszatérni.
Obama különutas fellépését számos európai állam fenntartásokkal fogadta, és a világ vezető fejlett és feltörekvő gazdaságait tömörítő G20 Pénzügyi Stabilitási Testülete (FSB) is az egységes globális szabályozás fontosságát hangsúlyozta a magánakciókkal szemben. Ennek ellenére a Fehér Ház kezdeményezése ismét lendületet adott a piaci szabályozás tervezett reformjának, ezt az is jól mutatja, hogy Obama lépésére válaszul Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter G20-as találkozót kíván májusban összehívni a kérdés megvitatására.
A decemberi koppenhágai ENSZ-klímacsúcs kudarca alaposan megrendítette a globális együttműködés lehetőségébe vetett hitet, és ez nyilván árnyékot vet a davosi találkozó eredményessége iránt táplált reményekre, ráadásul ez „csak” egy informális összejövetel. Elemzők ugyanakkor rámutatnak, hogy ha konkrét döntések meghozatalára nem is alkalmas, a fórum nagyban hozzájárulhat az álláspontok közeledéséhez, már csak amiatt is, hogy sehol máshol nem találkozik ennyiféle döntéshozó és véleményformáló, mint a svájci síparadicsomban.
Jól érzékelteti a szereplők sokféleségét, hogy miközben a fórum egyik társelnöke Josef Ackermann, a Deutsche Bank első embere, a megnyitóbeszédet Nicolas Sarkozy francia államfő tartja, és a levezetők között van a G20, illetve a G8 soros elnöke is, Lee Myung-bak dél-koreai elnök és Stephen Harper kanadai kormányfő. A globális gazdasági kilátásokat tárgyaló panelben Christine Lagarde francia pénzügyminiszter, Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap igazgatója, Larry Summers, Obama fő gazdasági tanácsadója, illetve a kínai jegybank alenöke, Zhu Min is részt vesz. A globális pénzügyi szabályozásról szóló vitában pedig ott lesz az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet is.
Valószínűleg a banki szabályozás kérdésének rendkívüli súlya is hozzájárult, hogy az amerikai nagybankok vezetői részben felhagytak tavalyi „rejtőzködő” magatartásukkal. A pénzügyi vezérek elsősorban a lakosságtól tartva nem kívántak megjelenni a korábban fényűző partijairól elhíresült davosi fórumon. Bár a nagy állami mentőcsomagokkal kisegített pénzintézetek legfőbb vezetői közül csak kettő, a Citigroup és a Bank of America vezérigazgatója jelenik meg az idén, alacsonyabb szinten a legtöbb Wall Street-i pénzintézet képviselteti magát.
London és Bern is „radikalizálódik”
A globális pénzpiaci szabályozásról folyó nemzetközi vita közepette Nagy-Britanniában és Svájcban is nyitott fülekre találtak az USA elnökének radikális javaslatai. A legkésőbb júniusban esedékes brit parlamenti választások favoritjának számító ellenzéki konzervatívok egyértelműen rokonszenveznek a saját számlás pénzpiaci műveletek korlátozásával. Az amerikai javaslatok egybeesnek azzal, amit mi is szükségesnek tartunk – fejtette ki George Osborne, a toryk gazdasági szakembere.A svájci jegybank új elnöke, Philipp Hildebrand pedig úgy fogalmazott, hogy Bernt „rendkívüli módon érdekli” a washingtoni felvetés. Hildebrand szerint a saját számlás banki ügyletek volumene nem nőhet olyan gyors ütemben, mint korábban.
A svájci jegybank új elnöke, Philipp Hildebrand pedig úgy fogalmazott, hogy Bernt „rendkívüli módon érdekli” a washingtoni felvetés. Hildebrand szerint a saját számlás banki ügyletek volumene nem nőhet olyan gyors ütemben, mint korábban. Kockázatok (a legnagyobb globális fenyegetések, 2010) Az eszközök értékének további esése
Az éves kínai növekedési ütem 6 százalék alá lassulása
Krónikus betegségek
A rövid és hosszú távra szóló kormányzati döntések között gyakran feszülő ellentétek
Pénzügyi válság a több országban fenyegető fizetésképtelenség miatt
Elégtelen infrastrukturális fejlesztések
Forrás: WEF -->
