AZ MDF programja igen vázlatos, sok kérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, Jobbik tervei költségvetési szempontból összességében megvalósíthatatlanok, a Fidesz egy viszonylag világos jövőkép és értékrend felrajzolása után semmit nem mond a megvalósítás eszközeiről, az MSZP pedig téves kiindulási ponton állva nem ad választ a gazdasági és társadalmi problémák egyikére sem.
Csupán egyetlen dokumentum ütötte meg a közepes osztályzatot, a másik három még ezt a szintet sem érte el. A pártok egyöntetűen a programjaik célzottsága terén teljesítettek relatíve a legjobban – azaz, minden programban kiolvasható egy világos, habár többnyire konkrét részleteket mellőző jövőkép és ezt megalapozó értékrend. Mindegyik párt esetében közös, hogy egy munkára, biztonságra és kiszámítható életkörnyezetre épülő ország képe bontakozik ki, ugyanakkor a pártok víziói eltérő értékrendre építenek. (Hangsúlyozzuk, hogy a Mit ígérnek? civil kezdeményezés az értékrend minősítésére nem vállalkozik, csupán arra, hogy – elfogadva az adott párt értékvállalásait - bemutassa, hogy a programok mennyire adnak fogódzót a választóknak. Így természetesen az állampolgárok szabadon dönthetnek, hogy egy párt iránti bizalmuk mennyiben változik attól, hogy adott esetben gyenge, végrehajthatatlan, vagy teljesen homályos programmal próbálja megnyerni szavazatát.)
Az általuk vizsgált fontos területek többségéről mindegyik párt szól a programjában valamilyen részletezettséggel. Leggyakrabban a vállalkozásbarát-, teljesítmény-ösztönző adórendszerre, a közoktatás minőségére, a képzetlenek foglalkoztatására, valamint a költségvetési politika stabilitására és kiszámíthatóságára térnek ki a pártok. Ám igen változó, hogy mennyire konkrét elképzelésekkel (célok, intézkedések, remélt és igazolt hatások). Néhány kiugró esetre is érdemes felhívni a figyelmet - így például arra, hogy meglepően szűkszavú és konkrét célokat, intézkedéseket mellőző a FIDESZ az oktatás, az MDF a roma integráció, valamint az MSZP a költségvetési politika stabilitása és kiszámíthatósága területén.
Az MDF kivételével a pártok egyöntetűen a megalapozottság tekintetében hozták a legalacsonyabb (elégséges) részosztályzatokat. A pártok meg sem kísérelték felmérni programjaik költségvetési finanszírozási igényeit, az ezzel járó kockázatokat. Igaz, erre még külső szemlélő is csak korlátozottan képes. Az ígéretek ugyanis homályosak, pontatlanok, mind a feladatvállalás mértékét, mind indokoltságát illetően kiegészítésre várnak. Ennek érdekes példája a Jobbik programja, aminek költségvetési forrásigénye szabad szemmel láthatóan is irreális, ám az ígéretek ütemezése és pontatlansága miatt a pontos beárazás komoly korlátokba ütközik.
Így aztán négy év múlva egyetlen pártot sem lehetne a programjuk alapján számon kérni, mert megállapíthatatlan, hogy teljesültek-e a megismert programok. Amennyiben konkrét intézkedéseket találunk, hiányoznak azok végrehajtásának részletei (források, időzítés, várt és remélt hatás). Amennyiben meg mellőzik a pártok a konkrét lépések taglalását, ott a jóhiszemű olvasó is csak saját hite és vélelme alapján tudja megítélni a program kivitelezhetőségét. A választási programok így nem támogatják a pártok számonkérhetőségét. Csak szubjektíven értékelhető, hogy vajon a mostani ígéretek jobbak-e a megelőző választások előtti irreális ígéreteknél.
Összességében, még nem ért véget a kampány. Mindenesetre, ha a pártok nem szolgálnak további részletekkel elképzeléseik felől és nem adnak megnyilatkozásaikban érdemi válaszokat a költségvetési hatásokat, tervezett lépéseik időzítésére és végrehajtására irányuló elképzeléseiket firtató kérdésekre, akkor a választóknak áprilisban úgy kell döntést hozni a következő négy évről, hogy a pártok semmiféle igazi fogódzót nem adtak arra nézve, hogy mi történne, ha kormányra kerülnének.
A Mitígérnek.hu csapata sem teszi le a tollat és nem tolja félre számológépet. A következő hetekben megpróbáljuk beárazni a (többnyire) részleteket mellőző ígéreteket. Tesszük ezt önkényesen és adott esetben olyan feltételezésekkel, melyek reményeink szerint egybeesnek majd a pártok nem-kimondott gondolataival és terveivel. Természetesen becsléseink és számításaink pontosabbak és megalapozottabbak lesznek minden egyes pártnyilatkozattal, mely további részleteket tár a széles nyilvánosság elé az érintett kérdésben – legyen az a képzetlenek foglalkoztatásának ösztönzése, a szociális és gyermekvédelmi szolgáltatások fejlesztése, a vállalkozásokat terhelő adminisztratív terhek egyszerűsítése, vagy a pedagógus szakma társadalmi megbecsülésének javítása.
Ebben a munkában sokat segítene, ha nyilvánosság más civil és szakmai szereplői is arra törekednének, hogy kihúzzák valahogy a pártokból, mit és hogyan akarnak csinálni, ha hatalomra kerülnének.
