Roubininek a Bloomberg által idézett nyilatkozata szerint "jelenleg azzal szembesülünk, hogy az euróövezet egy tipikus pénzügyi válság második szakaszában van." Az EU 750 milliárd eurós mentőcsomagja még nem csendesítette le a piacokat, és továbbra is nyitott a kérdés, vajon a kormányok elég erősek-e ahhoz, hogy megvalósítsák az előirt megszorító intézkedéseket. "Amennyiben a takarékossági szükségintézkedéseket megvalósítják, a piacok stabilizálódni fognak."
Roubini A közgazdászok című rovatunkban olvasható elemzésében úgy fogalmaz: a válságok elkerülhetetlen következményei annak, hogy halmozódnak a makrogazdasági, pénzügyi és gazdaságpolitikai kockázatok, illetve sebezhető pontok, ide sorolva az eszközárakban jelentkező buborékot, a túlzott kockázatvállalást és tőkeáttételt, a hitelboom-periódusokat, az olcsó pénz politikáját, a pénzügyi rendszer megfelelő szabályozásának és felügyeletének hiányát, a bankok és más pénzügyi intézmények kockázatos befektetéseit. ...
Ha fiskális egyensúlyhiányon nem sikerül a kiadások csökkentése és az állami bevételek növelése révén úrrá lenni, akkor csak két opció marad a kormányok számára. Az egyik az ha saját valutájukban adósodtak el, és ha monetizálni tudják a deficitet. A másik az államcsőd, olyan esetekben, amikor az külföldi valutában áll fenn, és ha a helyzeten pénznyomtatással nem lehet segíteni.
Ennyiben a görög, a portugál, az ír, az olasz és a spanyol gazdasági zavarok lényegében a globális pénzügyi válság második fázisának tekintendők. A magánveszteségek társadalmasítása, és fiskális lazaság – ami a visszaesés ellensúlyozását célzó ösztönzést kísérte – együtt vezetett a költségvetési hiányok és az államadósság veszélyes halmozódásához. A közelmúlt globális pénzügyi válsága ennyiben nem múlt el, hanem egy új – ha lehet még veszélyesebb – fázisába lépett.
A Nobel-díjas Paul Krugman egyébként a The New York Times-on megjelenő blogjában hasonlóan pesszimistán fogalmazott a válsággal kapcsolatban. A közgazdász úgy látja, hogy a jelenlegi válság ügyében senki nem mondja ki a fájdalmas igazságot. Eszerint az perifériáján található országoknak (Görögország, Spanyolország, Portugália, Lettország) Németországhoz képest 20-30 százalékkal csökkenteniük kell béreiket.
