Európában a skandináv és finn, illetve a svájci nagyvárosok a legdrágábbak, míg Budapest nemhogy a nyugati, de régiós összehasonlításban is igen jutányos megélhetési költségeket biztosít az EAC szerint.
Az európai drágasági éllovas Oslo esetében a norvég korona erősödése is fontos szerepet játszott, ahogy a világelső Tokió is úgy kerülhetett öt év után ismét a csúcsra, hogy a korábban gyengélkedő jen magára talált. A svéd városok szintén a nemzeti valuta felértékelődése miatt léptek előre, szemben az euróövezettel, ahol a fizetőeszköz gyengülése miatt jutányosabbá vált az élet a harmadik országokból ideköltözők számára. Szintén meglepően olcsónak bizonyult a korábban magas árairól is ismert London, amely a brit font mélyrepülése következtében csupán a 78. helyre került, messze elmaradva így az európai drágasági élvonaltól.
Japánon kívül Ázsia más nagyvárosaiban is átrendeződés történt az árfolyamviszonyok változása miatt. Így miközben Szöul a dél-koreai von erősödése miatt megdrágult, a dollárhoz kötött jüan miatt Peking és Sanghaj is visszaesett a rangsorban.
Az ECA felmérésének alapját képező kosár ugyanakkor nem tekinthető teljes mértékben reprezentatívnak, mivel egy valamilyen mértékben speciális fogyasztói magatartásmintát vesz figyelembe a kosár összeállításakor. Eszerint a megélhetési költségek összesített alakulását olyan tényezők befolyásolják számottevően, mint a lapos képernyős televíziók, a steak vagy az olasz vendéglőkben való étkezés ára. VG
