Nincs konszenzus a jó adóreformról, az eddigi viták gyenge alapokon nyugodtak, egy rossz reform pedig sokba kerülhet – figyelmeztetett Benczúr Péter, az MNB szakértője egy tegnapi vitafórumon. A jó adórendszernek nem szabad torzítania a szereplők gazdasági döntéseit, igazságosnak kell lennie, és könnyen beszedhetőnek – foglalta össze az elvárásokat. Az első szempont a leghangsúlyosabb, ennek figyelmen kívül hagyása nyomán gyakran eltér a tervezettől az adóbevétel. Hiába emelkedik meg az adókulcs, az nem jelent arányosan magasabb adóbevételt, illetve fordított esetben a csökkentés adókiesést. Ez azért van, mert a munkavállalási hajlandóságot számottevően eltéríti az adókulcsok változtatása. A kutatásokból kiderült például, hogy a megadóztatása azért veszélyes, mert abban a rétegben, amelyre ez jellemző, amúgy is alacsonyabb az átlagosnál az aktivitás, és ezt még tovább csökkentené a lépés. Az okozott társadalmi költségek pedig még jelentősebbek lehetnek.
Az is jól szemlélteti a jelenséget, hogy a kutatók modellszámításai alapján akár majdnem négy százalékpontos növekedéskülönbség származhat abból, hogy milyen módon mérsékeljük az szja-t. A leggyengébb hatást akkor érhetjük el, ha egyenletesen csökkentjük az adókulcsokat, de az sem mindegy, hogy egy nullás kulcs vagy adójóváírás formájában biztosítjuk az alacsonyabb keresetűek kisebb adóterhelését. Utóbbi esetben ugyanis még kedvezőbb gazdasági hatásra számíthatunk. Az a magyarázat minderre, hogy az alacsonyabb jövedelműek kevésbé bérrugalmasak, azaz a bérezés változása kevésbé befolyásolja, hogy mennyit hajlandók dolgozni, míg ugyanezt a magas jövedelműeknél már számításba kell venni. Hosszú távon az adójóváírás megváltoztatása a egy százalékát kitevő hatással is lehet a tényleges adóbevételekre az eltérő alkalmazkodás miatt. Az szja-mérséklés akkor is többletnövekedést jelent, ha adóátrendezésről van szó, tehát a társasági emeléséből finanszírozzák. Még nagyobb, 5 százalékos GDP-növekedéssel jár, ha mindezt nyugdíjkorhatár-emeléssel együtt vezetik be. Csillag István, a Mehib elnöke szerint ha nem veszik figyelembe a nemzetközi adóverseny hatásait, akkor kevesebb adóbevétel folyhat be.
Igyekeztek a szakértők az adócsalás hatásait is figyelembe venni, bár óvtak annak túlhangsúlyozásától. Rámutattak: a közhiedelemmel ellentétben nem másfél, hanem félmillió ember keres a valóságban minimálbért, ezek 45-65 százaléka kap zsebbe is (feketén) fizetést. Ezt azonban többen is megkérdőjelezték, mint ahogyan azt az állítást is, hogy a megtakarítások egyáltalán nem érzékenyek az adóztatásra. A fő tanulságnak Benczúr azt nevezte, hogy a vitáknak önmagukban konzisztens csomagokról kell szólnia, azaz a teljes költségvetési és gazdasági hatást kell tekinteni.
Egyetértett László Csaba korábbi pénzügyminiszter is abban, hogy a családi adózás munkakínálatra gyakorolt hatását jobban meg kellene ismerni, mielőtt a bevezetéséről döntenének. Egy másik tegnapi sajtótájékoztatón kritizálta a KPMG adószakértője az új kormány által bevezetni készült bankadót. A legnagyobb eséllyel szerinte úgy folyna be a költségvetésbe a kívánt 200 milliárd forint, ha önkéntes vállalásokat tennének a pénzügyi vállalatok. Túl könynyen tudnak ugyanis mérlegtételeket vagy funkciókat országhatárokon keresztül is mozgatni, ami hazai munkahelyek megszűnéséhez is vezetne. Abból a szempontból nehezen indokolhatónak tartja az adónemet, hogy költségvetési pénz az utóbbi években nem érkezett a magyar bankszektorhoz. Az elmúlt 10 évben ugyanakkor részben az államilag támogatott lakáshitelek okoztak nagy profitnövekedést számukra – tette hozzá László Csaba. Attól tart a szakember, hogy a hitelezési aktivitást is csökkenti a különadó. Azzal is elégedetlen a szakértő, hogy az iparűzési adó beszedése mégsem kerül az APEH-hez, pedig ez még amiatt is indokolt lenne, hogy nem végezné két különböző állami szervezet párhuzamosan ugyanazt a feladatot, amellett, hogy a vállalkozásoknak is több adminisztratív költséget jelent. VG
Védernyő a kkv-knak
Védőernyőt nyújtana a Fidesz a kis- és középvállalkozások fölé – már amennyiben elfogadja az Országgyűlés Szatmáry Kristóf fideszes képviselő indítványát, miszerint az APEH és a vámügy nem fordíthatja az ezekre a cégekre kiszabott bírságokat saját és működési költségeire, ezenkívül pedig megszabnák, hogy szabálysértés (adó- és vámhatósági eljárást kivéve) esetén az első esetben a hatóságok ne szabhassanak ki bírságot, csak figyelmeztethessék az elkövetőcéget, kivéve a „nagyobb vagyoni hátránnyal járó ügyeket”.
A jogszabálytervezet indoklása szerint a szakhatósági szerveket korábban érdekelté tették abban, hogy magas bírságokat szabjanak ki saját működési költségeik kiegészítése céljából, ez ellenkezik
a tisztességes eljárás elveivel.
céget, kivéve a „nagyobb vagyoni hátránnyal járó ügyeket”.
A jogszabálytervezet indoklása szerint a szakhatósági szerveket korábban érdekelté tették abban, hogy magas bírságokat szabjanak ki saját működési költségeik kiegészítése céljából, ez ellenkezik
a tisztességes eljárás elveivel. Nagy a verseny A KPMG elkészítette 2010-es vállalati adókörnyezeti rangsorát, amelyet ismét Mexikó vezet. A kontinensünkön sem ismeretlen adóverseny Észak-Amerikában még ádázabban dúl, a második helyezett Kanada lett, így próbálják az USAból magukhoz csábítani a vállalkozásokat, ezért alakítanak ki kedvező adózási körülményeket. Európa legkedvezőbb adózási feltételeit Hollandiában látják, a sereghajtó Franciaország. -->
