A bejelentett intézkedések piaci fogadtatása nem nevezhető egyértelműen pozitívnak, az eszközár-emelkedés és a hangulatjavulás átmenetinek bizonyult. Habár a gyenge fiskális pozíciójú eurózóna-tagállamok államadósságának rövid távú megújítási kockázata érdemben csökkent, az érintett országok hosszú távú szolvenciáját és az euróövezet egészének stabilitását a korábbinál lényegesen nagyobb bizonytalanság övezi. A befektetők öszszességében kevésbé preferálják a kockázatos eszközöket, és egyelőre kérdéses, hogy a jövőben esetleg ismét meginduló vásárlások során a korábbiaknál nagyobb mértékben veszik-e figyelembe az országok közötti fundamentális különbségeket.
Az április közepéig tapasztalható kedvező piaci hangulatban a reálgazdasági folyamatoknak volt meghatározó szerepe. A fejlett piacokon a konjunktúrafolyamatok továbbra is lassú felívelésre utalnak, az egyes régiók között ugyanakkor differenciálódás figyelhető meg.
A május elején kiteljesedő kockázati sokk hatására a fejlett piacokon a tőzsdeindexek esése szinte teljesen erodálta a februártól április közepéig felhalmozott, átlagosan 10 százalék körülire tehető növekedést. Az eurózóna szuverén kockázati felárainak emelkedése felgyorsult, az euró számottevően gyengült a főbb devizákkal szemben. Május elején a német és amerikai állampapírok hozamcsökkenése olyan mértéket ért el, ami egyértelművé tette: a menedékeszközök iránti kereslet megnövekedett, a befektetői döntésekben pedig dominánssá vált a kockázatkerülés.
A mentőöv bejelentését követően kezdetben számottevő emelkedés volt a tőzsdéken, a kockázati felárak pedig jelentősen mérséklődtek: a görög–német hozamfelár a kétéves lejáraton 650, a tízévesen 450 bázispont alá csökkent, ehhez az EKB kötvényvásárlásai is hozzájárulhattak. A befektetők eurózónával szembeni attitűdje és a korábbi hónapokban megszokotthoz képest visszaesett kockázati étvágya azonban alapvetően nem változott meg. Az európai tőzsdeindexek esése a korábbinál lassabb ütemben ugyan, de folytatódott. Az euró tovább gyengült a főbb devizákkal, különösen a dollárral szemben, ez arra utal, hogy a szuverén kockázatok összességében nem csökkentek, csak övezeten belüli újraelosztásukra került sor. A jegybankok ismét a likviditásbővítő intézkedésekhez folyamodtak. A fejlett piacokon a jegybankok likviditásbővítő eszközeinek a felszámolása április végéig az előre meghirdetett menetrendben – érdemi piaci reakciók nélkül – folytatódott. A kockázati étvágy globális csökkenése nyomán azonban a pénzügyi piacokon a dollár- és eurófinanszírozás költsége megemelkedett.
A feltörekvő piacok közül a közép-európai régió reagált a legérzékenyebben a görög válságra, de itt is a globális kockázati étvágy hatása a meghatározó. A következő időszakban a bővülés motorját az ázsiai országok jelentik majd, ez a legnagyobb mértékben a nyersanyag-exportáló latin-amerikai államokra lehet hatással. A közép-európai régió konjunkturális kilátásait a mérsékeltebb ütemben növekvő fejlett európai országok gyenge importkereslete határozza meg. Az országspecifikus hatások hangsúlyosabb figyelembevételét az is alátámasztja, hogy a feltörekvő régiók eltérő konjunktúrakilátásai az országok monetáris politikai irányultságában is egyértelműen megmutatkoznak. Például Délkelet-Ázsiában, Kínában s Latin-Amerikán belül Brazíliában egyre határozottabban jelentkezik a szigorú monetáris politika irányába történő elmozdulás.
Az elmúlt hónapokban a közép-európai régióval szembeni befektetői attitűdöt nagyobb mértékben a globális kockázatvállalási hajlandóság kezdetben támogató, majd negatív hatása határozta meg. A régió megítélését kisebb mértékben az befolyásolta, hogy milyen erős lehet a görög államadóssággal kapcsolatos feszültségek fertőzési hatása. A kelet-európai kockázati mutatók pozitívan korreláltak ugyan a görög indikátorokkal, ez azonban egyrészt inkább a görög események globális – illetve európai – befektetői hangulatra gyakorolt hatásán keresztül, közvetve érvényesült, másrészt az elmozdulások mértéke biztonságos tartományban maradt. A rendelkezésre álló információk alapján egyelőre nem figyelhető meg szignifikáns fertőzési hatás.
Összességében a régióspecifikus hatások csak korlátozott mértékben befolyásolták az eszközárak alakulását. A reálgazdasági folyamatokkal kapcsolatban mindazonáltal érdemes kiemelni, hogy az inflációs nyomás a régió országaiban továbbra is alacsony, emellett a belső kereslet is mérsékelt dinamikát mutat.
Ebből következően a kelet-közép-európai jegybankokra a monetáris lazítás folytatódása, illetve a szigorítás megkezdésének a kitolódása jellemző. Magyarország mellett Romániában 75, Szerbiában 100, Lettországban pedig 50 bázisponttal csökkent az alapkamat. Lengyelországban nem került sor kamatváltoztatásra, a cseh jegybank azonban 25 bázisponttal, 0,75 százalékra csökkentette az irányadó rátát. A zloty és a korona árfolyamának alakulása alapján a piaci szereplők az elmúlt időszakban már valószínűsítettek egy esetleges csökkentést.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.