A végéhez közeledhet a dezinfláció

2009 végén véget ért a közel két évig tartó recesszió, és az idei év elején már érezhető bővülést mutatott a hazai GDP. A kedvező első negyedéves adatot a második negyedévben a növekedés megtorpanása követte, ami a hazai kilábalási folyamat törékenységére hívja fel a figyelmet. Élénkülés egyelőre csak az exportszektorban tapasztalható, miközben a fogyasztás és a beruházások visszaesése folytatódott.

Az elmúlt hónapokban tovább csökkent az infláció. A gyenge belföldi kereslet egyre több termék árazását befolyásolhatta. A maginfláció ennek köszönhetően a régióban tartósan alacsony inflációs környezetet felmutató gazdaságok átlaga közelébe süllyedt. A tavalyi áfaemelés bázishatásának kiesésével júliusban jelentősen csökkent a teljes fogyasztói kosár inflációja is, de változatlanul a 3 százalékos cél fölött alakul. Az elmúlt hónapokban leértékelődő forint és a gyenge termés miatt emelkedő élelmiszerárak már rövid távon is megtörhetik a dezinfláció folyamatát.

A recesszió vége egyelőre csak az exportágazatokban érzékelhető

Az idei esztendő első negyedévében erős növekedés jellemezte a magyar gazdaságot, amit a második negyedévben korrekció követett. A régiós összevetésben gyenge második negyedévi adatot a gyenge belföldi kereslet mellett a kedvezőtlen időjárás miatt visszaeső mezőgazdasági termelés és az építőipar folytatódó mélyrepülése magyarázhatja. Az adat egyúttal rávilágít a hazai kilábalás törékenységére, ami a régiós átlagnál gyengébb 2010-es növekedést vetít előre.

A világgazdaság talpra állása egyelőre általánosan segíti a régió országainak exportját. A külső kereslet fő mozgatói: a nemzetközi készletciklus fordulata, az állami keresletélénkítő lépések és az ázsiai országok robusztus növekedése. Az euró számottevő év eleji leértékelődése átmenetileg szintén támogathatta az eurózóna kivitelét, melyből a beszállítói kapcsolatokon keresztül a régiós exportőrök is profitálhattak.

Eközben a belső kereslet a régió minden országában gyengélkedik. A bizonytalan kilátások, a fölös termelőkapacitások és a finanszírozási nehézségek viszszafogják a beruházási aktivitást. Az ingatlanpiacok jellemzően késve követik a konjunktúra fordulatait, így 2010-ben tovább mélyült a szektorok visszaesése. Míg a beruházásokban hasonlóságok mutatkoznak, addig a fogyasztás alakulásában jelentős régiós különbséget tapasztalhatunk. Másutt alig csökkentek a háztartások kiadásai, míg nálunk, Romániához hasonlóan, tartós és mély visszaesés következett be.

A különbség fő forrása, hogy Magyarországon és Romániában a lakosság növekvő – ráadásul többnyire devizában denominált – eladósodással finanszírozta vásárlásait a válság előtti években. A válság nyomán leértékelődő árfolyamok megdrágították a devizahitelek törlesztését, miközben a növekvő kockázatok miatt a bankok hitelezési hajlandósága is visszaesett. Végül a nagy devizaadósság-állományok miatt lényegesen romlott az országok kockázati megítélése is. Így a befektetői bizalom helyreállításához költségvetési megszorításokra volt szükség a recesszió legsúlyosabb időszakában is. Ezek eredményeként a háztartások által elkölthető jövedelem sokkal erősebben esett vissza, mint a régió más országaiban. Ráadásul a válság idején növekvő bizonytalanság ezen gazdaságokban tartósan óvatosabb fogyasztási viselkedést is eredményezhetett a háztartások körében.

Az év második felében sem számíthatunk a magyar gazdaság robusztus élénkülésére. Bár a konjunktúraindikátorok alapján a külső környezet változatlanul erős támaszt adhat a hazai növekedésnek, a belső kereslet azonban továbbra is gyengélkedhet. A növekvő hiteltörlesztési terhek és az erős óvatossági megfontolások 2010 második felében egyaránt korlátozhatják a háztartások vásárlásait és lakásépítéseit. E képet erősítik a friss kiskereskedelmi és lakáspiaci adatok is.

A foglalkoztatás túljuthatott a mélypontján

A gazdasági kilábalás beindulását néhány negyedéves késéssel követték a foglalkoztatási folyamatok is. A külső és belső konjunktúra eltérő alakulása a munkapiacon is érzékelhető.

Az élénkülő feldolgozóipari termelés növelte a szektor munkaerőigényét, ami kezdetben a meglévő munkaerő intenzívebb foglalkoztatásában csapódott le. Ezt jelezte a ledolgozott órák számának növekedése és a receszszió kezdetén részmunkaidőbe átsoroltak visszavétele teljes idős foglalkoztatásba. Emellett az év közepétől már lassú létszámbővülés is beindult.

A piaci szolgáltató szektorokban egyelőre nem történt fordulat, továbbra is stagnál a foglalkoztatás. Az árvízi védekezés céljából kiterjesztett közmunkaprogramok révén nőtt az állami szektorban nyilvántartott foglalkoztatottak száma is. Ugyanakkor a szigorodó nyugdíjazási szabályok miatt a gazdaságilag aktív népesség szintén nőtt az elmúlt negyedévben, ezért a növekvő foglalkoztatás mellett is magas maradt a munkanélküliségi ráta.

A bérnövekedés üteme lassult a második negyedévben, és a feldolgozóipari bérek év elején megfigyelt élénkülése korrigálódott. A visszafogott béremelések oka, hogy a vállalatok jövedelmezősége továbbra is elmarad a válság előtti szinttől. Régiós összevetésben nálunk volt a legerőteljesebb a bérvisszafogás a recesszió alatt, ami azt jelezheti, hogy a profitromlás a régiós átlagnál nagyobb lehetett.

Az újabb költségsokkok már rövid távon emelhetik az inflációt

Az elmúlt hónapokban számottevően lassult a hazai infláció. A második negyedévben 5,3 százalékot mérhettünk, de júliusban, a tavalyi indirektadó-intézkedések bázishatásának kifutásával 4 százalékra süllyedt a pénzromlás üteme. Ezzel az infláció továbbra is meghaladja a jegybank középtávú inflációs céljának megfelelő 3 százalékos értéket.

A huzamosabb ideje gyenge kereslet árleszorító hatását érzékelteti, hogy a maginfláció júliusban mindössze 1,3 százalékot ért el. A visszaeső fogyasztás hatása a szolgáltatásokon kívül már az iparcikkek áraiban is egyre inkább tetten érhető volt. Erre utalhat, hogy a korábban csak augusztustól esedékes leárazások az idén már május–júniusban elkezdődhettek.

A teljes fogyasztói árindex ugyanakkor a historikusan alacsony maginfláció ellenére is meghaladja a tavaly júliusi adóemelések előtt jellemző szintet. Ebben kiemelt szerepet játszott, hogy az utóbbi hónapokban a kedvezőtlen időjárás miatt markánsan emelkedett a feldolgozatlan élelmiszerek árszintje.

A válság Magyarországon is hasonló mértékű inflációcsökkenést hozott, mint a régió más országaiban. Ám kevésbé kedvező az összehasonlítás, ha figyelembe vesszük, hogy mindez a fogyasztási kereslet jóval mélyebb visszaesése mellett következett be. Ráadásul a forint leértékelődése, az élelmiszer- és nyersanyagárak emelkedése már a következő negyedévekben gyorsíthatja az infláció ütemét. Igaz, utóbbi hatását tompítja, hogy a kormányzat július elsejétől ármoratóriumot hirdetett, ami rövid távon megakadályozhatja az energiaköltségek emelkedésének fogyasztói árakban való megjelenését. Hasonló hatással bír a gázár-támogatási rendszer meghosszabbítása is.

A következő hónapokban különös figyelmet érdemelhet az iparcikkek inflációjának alakulása. Ha valóban az előre hozott leértékelések magyarázzák az alacsony nyár eleji árindexeket, akkor őszszel a szokásosnál erőteljesebb áremelkedésre kell felkészülnünk. A gyengébb forintárfolyam is ekkortól épülhet be az árakba az új készleteken keresztül.