Idegesek a befektetők
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
Az állami szerepvállalás általános átértékelése nyomán jelenleg egyre inkább a költségvetési egyensúly ismételt megteremtésére kerül a gazdaságpolitika hangsúlya. Ennek megfelelően mind a periféria, mind a fejlettebb uniós tagországok jelentős fiskális kiigazítást jelentettek be. Bár az elmúlt hónapok során több leminősítés is történt a periféria eurózóna-tagországok esetében, kedvező fejlemény volt, hogy néhány kivételtől eltekintve ezen országok állampapír-kibocsátásait alapvetően kedvező kondíciók jellemezték.
Július elejétől kezdve a pénzügyi piaci konszolidációt és a befektetői bizalom erősödését egyaránt támogatta a mediterrán eurózóna-tagországok szuverén kockázatainak enyhülése, az eurózóna bankközi pénzpiacainak konszolidálódása, a vállalati gyorsjelentési szezon kedvező alakulása és az európai banki stressztesztek megnyugtató eredményei. Ugyanakkor nemzetközi szervezetek megállapításai alapján a pénzügyi piaci turbulenciák reálgazdasági hatása eddig mérsékelt maradt.
Az Európai Bankfelügyelők Bizottsága (CEBS) által július végén publikált stressztesztek az európai bankrendszer stabilitását és magas tőkeellátottságát, illetve veszteségtűrő képességét mutatták ki. Bár egyes piaci vélemények szerint az egyes stressz-szcenáriók nem voltak elég szigorúak, az eredmények nyugtatólag hatottak a piacokra. A második negyedéves vállalati gyorsjelentések a pénzügyi szektor jó teljesítményét mutatták, számos esetben javult a hitelportfólió minősége, ugyanakkor a bankok hitelezési aktivitása továbbra sem élénkült.
A főbb jegybankokat továbbra is alacsony szinten tartott kamatok és a laza monetáris politika fennmaradása irányába mutató kommunikáció jellemezte. Az expanzív monetáris politika hosszabb távú fenntartását a fejlett országok alacsony árdinamikája lehetővé, a fiskális megszorítások negatív növekedési hatásainak kompenzálása pedig szükségessé teszi.
A magyar eszközárak alakulását a globális hangulat mellett az országspecifikus tényezők is erőteljesen alakították. Fontos ilyen tényező volt a kormány 29 pontos akciótervének bejelentése, az IMF/EU tárgyalások megszakadása, a hitelminősítő intézetek negatív lépései, illetve a költségvetés jelenlegi helyzetével, a jövő évi hiánytervvel és az IMF-tárgyalások folytatásával kapcsolatos, gyakran ellentmondásos kormányzati kommunikáció. Az egyes események hatásának iránya, intenzitása és tartóssága eltérő volt, összességében azonban mindezek eredőjeként a hazai eszközöktől elvárt kockázati prémium érezhetően megemelkedett.
A kockázati prémium ingadozását jól tükrözte a forintárfolyam kereskedési sávjának gyenge irányba történő érezhető eltolódása. Különösen szembetűnő a svájci frankkal szembeni erőteljes leértékelődés, amely historikus mélypont elérésével járt együtt. A forint régiós összehasonlításban is érdemben alulteljesített a jelentős erősödést elkönyvelő koronával és zlotyval szemben. A kockázati prémium emelkedésével párhuzamosan a külföldi befektetők számottevő mértékben csökkentették devizapiaci forintpozíciójukat és forinteszközeik állományát.
Az ország kockázati megítélését tükröző indikátorok jellemzően abszolút és relatív értelemben is romlást mutattak. A június eleji szinthez képesti mintegy 80 bázispontos CDS-felár-emelkedés érdemben meghaladta a legtöbb feltörekvő ország esetében tapasztalt változást. Az ötéves devizakötvény-felárak tekintetében még erőteljesebben jelentkezett a különbség: a magyar csaknem 100 bázispontot emelkedett, miközben a cseh, lengyel, román felárak 30-50 bázispontot csökkentek.
Az állampapírpiacon kevésbé intenzíven és némi késéssel jelent meg a prémiumemelkedés. Az éven belüli referenciahozamok a május végi szintjükhöz képest összességében 30-50 bázisponttal kerültek feljebb, 5,4–5,6 százalék közé. Az éven túli hozamok sokáig stabilnak mutatkoztak, de augusztus végére ismét 7 százalék fölé emelkedtek. Az állampapír-aukciók meglehetősen vegyesen alakultak. Bár a kibocsátások többségét megfelelő kereslet jellemezte az időszakban, ugyanakkor főként a rövidebb lejáratok esetében többször is előfordult, hogy az alacsony érdeklődés miatt a tervezettnél kisebb mennyiséget értékesített az adósságkezelő. Ezzel szemben a hosszabb papírok iránt az időszak második felében erős érdeklődés mutatkozott. A váltakozó kereslet az aukciós átlaghozamok erőteljes ingadozásában is megmutatkozott.
A jegybank az időszak során nem változtatott az irányadó kamaton, miközben a kockázati megítélés romlása nyomán a kommunikáció a szigorúbb hangvétel irányába változott. Mindez a piaci kamatvárakozásokban is megjelent, a további lazítás folyamatosan árazódott ki, majd fokozatosan jelent meg a hozamgörbében a kamatemelés lehetősége. A jelenlegi pénzpiaci hozamok egy emelkedő kamatpályával konzisztensek.
